2013. október 25., péntek

Hogy is szokták mondani?

Ja, igen, az ember se*et csinál a szájából. Mert mostanában pontosan ez történik velem. Még a legelején valamikor írtam, hogy az mennyibe gáz, amikor valakinek a blogjára havonta 1 bejegyzés kerül ki nagy nehezen.
23 napja nem írtam.
Írhatnám, hogy nem tudom miért, de sajnos pontosan tisztában vagyok vele. Mert egy lusta disznó vagyok. De ezt nemcsak úgy mondom, komolyan. A délelőtt nem telik mással, minthogy lógok a neten. Az tény, hogy máskor nem igazán van időm, mert este viszonylag későn jövök fel és nem szeretek sokáig ébren maradni (illetve de, de akkor akármeddig alszom, fáradt maradok), hétvégente pedig nem sokat vagyok itthon.
Ettől függetlenül el kell most már komolyan kezdenem, hogy beosztom az időmet, mert ez így nem fog menni.
Nem fogom elkezdeni taglalni az elmúlt 20 napot mert egyrészt nagyon különleges dolog nem történt így  , inkább néhány képpel illusztrálom. A fejemben már elkészült két újabb bejegyzés témája. Az egyik egy elmélkedés lesz, mert ha nem is sokat, de mégis pár tapasztalatot gyűjtöttem ez a majd két hónap alatt, illetve mesélek egy kicsit a családról.
A másiknak nem sok köze van a blog témájához, viszont a blogokhoz nagyon is, és ez is én vagyok, talán más is szeret hasonló "naplókat" olvasni és akkor már megérte.
Még az előző bejegyzésben említettem, hogy megismertem egy nagyon aranyos és vicces magyar lányt, akit Rebekának hívnak. Nos, oda fajult a dolog, hogy a legtöbb időmet vele töltöm, mert igencsak egy hullámhosszra kerültünk, nagyon egymásra találtunk.:D
Sajnos Rebének egyelőre ennyi volt az au-pair pályafutás, nem igazán jött össze neki a családválasztás, így november első hetében utazik haza. Sajnálom nagyon, de azért ez olyan szempontól "jó", hogy nem helyes, hogy másokkal nem igazán találkoztam az utóbbi néhány hétben, így új kapcsolatokra kell most már szert tennem.:)
Jaa, és hát mi történt még?! Megkezdődött a nyelviskola. Bizony-bizony.
Annyira megkezdődött, hogy holnap megyek negyedjére. Az első alkalommal semmi más miatt nem imádkoztam, csak, hogy legalább néhány fiatal legyen a csoportomban.
Amikor egy hölgy bottal jött, akkor sírtam el magam.:D Azt mondanom sem kell, hogy én vagyok a kis 19 évemmel a legfiatalabb, ami nem is lenne baj, de utánam következik egy 22 éves iraki srác, egy 25 éves kirgizisztáni lány és ezzel ki is fújt a 30 alatti korosztály. Ettől függetlenül szeretek járni, nagyon vegyes társaság gyűlt össze, a világ minden tájáról. Van egy lány a Bahamákról, Peruból, Izraelből, ketten Kirgizisztánból, a srác Irakból. Ezen kívül Szerbia, Lengyelország, Görögország, Spanyolország, és szerény személyen képviseli kis hazánkat.:)
Nehéznek nem mondanám eddig. A 8 év német tanulás meglátszik, mert bár közel sem én vagyok a legjobb, de sok olyan dolgot ismerek, amit bár a többiek lehet, hogy használnak is, de nem ismernek.
Azt gondolom a dumából elég volt. Jöjjön néhány kép.



 Tipikus:D

Csak alsót próbáltuk ki. De az nagyon király volt.:)

Mára én ennyi lettem volna. Természetesen zene is került ki az oldalsávba. Egyszer véletlenül meghallottam valahol és megszerettem. Szeressétek ti is.:)
Sziaszok!

2013. október 2., szerda

Elnézéést

Sziasztok!
Ha, csak egy olyan ember is van, aki már várt egy új bejegyzést, attól egy nagy elnézést kérek.
Nem tudom miért sikerült ez a hosszú csend, lusta is voltam, időm sem sok volt, éééés... ennyi.
Habár ugyebár én délelőtt szabad vagyok, de sajnos szeretek sokáig aludni, lustálkodni, így a délelőtt kiesik. Este pedig leszívott aggyal már nem igen szokott erőm lenni blogolni. De ezen igyekszem változtatni, aktívabban lenne és jobban beosztani az időmet.
Ennyi lett volna a rizsa része, most jönne a lényeg, ha lehet így mondani.:D
Először is jöjjenek a kulcsszavak, mind nekem, mind nektek, én se felejtsem el és ti is láthatjátok, hogy miről fogok írni.:)
  • Nagyszülők
  • Hiszti
  • Új barátok
  • Canstatter Wasen
  • Csomag/ajándék
  • Random képek
  • Zene
Tehát mai első pontunk címszava a nagyszülők, ami annyit akar jelenteni, hogy az elmúlt kicsit több, mint egy hetet édes ötösben töltöttem a nagyszülőkkel és a gyerekekkel. Szerintem azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a szülők Amerikába utaztak munkaügyben (de, talán említettem), így nekem a nagyiék voltak segítségemre.
Most már emlékszem. Mondtam, hogy mindketten nagyon kedves emberek, ez tényleg így van.:D Oké, Janka, köszönjük, ülj le egyes! Már írtam arról, hogy a szülők elmentek. De nem törlöm ki ezt a részt, legalább ti láthatjátok milyen hülye tudok lenni néha.':)
Viszont abban biztos vagyok, hogy arról nem számoltam be, hogy a szülők haza is értek. Ez kedden késő délelőtt történt. Nagyon aranyosak voltak, én is kaptam egy kis ajándékot.
Nagyon tetszik, már régóta szerettem volna ilyesmi karkötőt:)

Sokat beszélgettünk utána velük a nagyszülőkkel, milyen volt, mit csináltak. Egyébként tegnap érkeztek, viszont ma már tovább is állt az egész család Észak-Németországba, mivel az anyuka nagyapjának most lesz a 90. születésnapja és  mivel elég messze laknak, ezért egy pár napot ott is töltenek, majd csak szombaton jönnek haza. Szóval pár napig "enyém a ház", de ami fontosabb, hogy van egy kis nyugi.:) Erről a pár napról majd írok egy külön bejegyzést.
A következő, hiszti nevű pontról tulajdonképpen nem sok minden mondanivalóm van, csak gondoltam megemlítem, hogy itt sem minden tökéletes, mert amit mostanában le tudnak művelni (leginkább a kissrác) az már borzalmas. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, de Vincent olyan szinten nem akar tanulni, hogy az hihetetlen. A tanulás mondjuk általában annyiból áll, hogy rajzolgatni, színezni kell. Tegnap körülbelül 6 db hármas számot kellett volna rajzolnia, 2 órát bent voltam vele a szobájába, de semmi. Ilyenkor általában fel akarja hívni az anyukáját, aki azt mondja, hogy ne nyávogjon, hanem csinálja, de most mégis megengedte neki, hogy majd vele elkészíti. Nem örültem különösebben, mert ha megkezdődnek a rendes hétköznapok, akkor is velem kell ezeket a dolgokat csinálnia, nem lehet mindig az, hogy ő megvárja valamelyik szülőt, mert olyan kénye-kedve van.  Ezen kívül nincsenek különösebb gondok.

Random kép, ő lenne Puschel:D

Ahogy a kis címszavakban is láthatjátok, új barátokat is kaptam, méghozzá magyar lánykákat. Örültem nagyon, amikor megismertem őket, viszont ettől függetlenül ismerkedek folyamatosan, mert így nem túl sokat fejlődik a nyelvtudásom.:)
Egy Facebook-os csoportban először Rebekát ismertem meg, aki egy nagyon aranyos, vicces lány, az utóbbi időben vele voltam nagyon sokat, elég jól egymásra találtunk, és hamar egy hullámhosszra kerültünk.
Iszonyat sokat tudunk együtt nevetni. Sajnos neki nem nagyon jött össze az ittlét, egy igen rossz családot sikerült kifognia, leginkább a gyerek miatt, így valószínűleg novemberben megy is haza. Addig is viszont sok programot csinálunk együtt. A vasárnapot Stuttgartban töltöttük.
A sütimaradékomat megszállták a madárkák. Addig nem is volt baj, amíg egy galamb nem akart belekóstolni.

A másik magyar sorstársamat az Au-Pair Clubban ismertem meg. Nagyon vicces volt, mert amikor mi odaértünk, akkor ő már ott volt és valaki pont megkérdezte tőle, hogy honnan jött. Fél füllel hallottam, hogy mondja, hogy Romániából. Már oda akartam szólni, hogy akkor szomszédok vagyunk, de akkor valami olyasmit hallottam, hogy "ungarisch". Először azt hittem, hogy csak tud valamennyit magyarul, így rá kérdeztem erre, mire Magdika annyit felelt, hogy persze, hogy tud magyarul, hiszen magyar.:D
Így történt megismerkedésünk, másnap pedig már a Canstatter Wasen-en voltunk, ami tulajdonképpen a második legnagyobb Oktoberfest Németországban és Stuttgartban kerül megrendezésre. 
Szerencsére délelőtt lévén nem voltak millióan, még bőven élvezhető volt és így is nagyon jó hangulata volt az egésznek. Nekem az nagyon szimpatikus, hogy fiatal fiúk és lányok is viselik a német népviseletet. A fiúk a Lederhose-t, lányok a Dirndl-t. Nem voltunk túl sokáig, mivel nekem haza kellett jönnöm, de így is kellemesen lejártuk a lábunkat. Felültünk egy "játékra" is. Borzasztó volt. Komolyan, én imádom a vidámparkokat és minden ilyesmit, de ez nagyon rossz volt.:D Pörögtünk, forogtunk, fejjel lefele és ahogyan csak lehet. A végén remegett a lában és megfogadtam, hogy erre, én, soha többet.




 Ez volt a legjobb hangulatú "sátor". Az emberek álltak a padokon, táncoltak és közben természetesen sört ittak:)
Ő lenne az

Mivel elég sokáig tart (Október 13-ig), így még biztosan ki fogunk menni.
Ami még mostanában történt, hogy csomagot kaptam otthonról. Még mielőtt kijöttem volna, említettem, hogy a súlyhatár miatt sok fontos és nem fontos dolog fog otthon maradni. Most ebből néhányat pótoltam, illetve az anyukám, aki volt, olyan kedves és feladta a csomagot.:D
Érkezett egy könyvecske, a körömlakkjaim egy része, pár ruha, télikabát és az ajándék alatt pedig az apuka 40. születésnapjára szánt házipálinkát értem.:) A múltkor meséltem nekik erről és úgy láttam kíváncsiak lennének rá, így végül is a csoki mellett ez lett az ajándék. Vettem itt egy üveget és készítettem rá egy címkét. Szerintem örült neki, de legalábbis sokszor megköszönte.


Elérkeztünk az utolsó előtti ponthoz, néhány képet hoztam még.:)


  Ja, az kimaradt, hogy állatkertet alapítottunk.:) Eddig csak néhány állattal büszkélkedhetünk, de már saját irodánk is van.

 Apukának a szülinapjára készültek, Vincent ötletei alapján.
 Család jó barátja és segítsége. Robi, hivatalos nevén IRobot.

 Első vásárlás.
Új kedvenc hely, ami a Hotalo névre hallgat. Szeretek csak kiülni, olvasgatni és nézni az embereket.
Lehet estére nem kéne titeket így magammal sokkolni, de próbáljátok feldolgozni.:)

Szóval mára ennyi lettem volna. Természetesen az utolsó pontot is teljesítem, érkezik a mai bejegyzéshez is egy zene. Sajnos mostanában nem viszem túlzásba az új zenéket, eléggé rákattantam a Szabó Balázs Band-re. Viszont mivel gondolom nem sokan vagytok hasonlóan, ezért mást hoztam, ami pedig nem más, mint az X-faktorban megismert Fat Phoenix nevű formáció bemutatkozása. Nem vagyok nagy fan, viszont ez a zene nekem nagyon bejön. Próbáljátok ki!:)