Szösszenetek II.

A nagyon kreatív cím után következik mai bejegyzésem, mely néhány újabb hírt és történést fog magába foglalni.
Szeretnék mesélni nektek kicsit az itthoni dolgokról is, de természetesen a blog témáját érintve is lesznek hírek.
Kezdjük az utóbbival, így akit a másik rész nem érdekel az eme rész elolvasása után végzett is a mai post-tal.:D
Tehát valahol ott hagytam abba legutóbb, hogy az anyuka küldeni fogja a szerződést, amit majd én viszek vissza szeptemberben. Nos, ennek csak az első része igaz, ugyanis a dolgokat még postán fogom visszaküldeni. Illetve már meg is történt. A dolgok alatt egészen pontosan magát a szerződést, egy orvosi igazolást, valamint egy igazolványképet értek.
Küldtek egy  háziorvossal kitöltendő, aláírandó és lepecsételendő dokumentumot, így megbizonyosodhattak, hogy sem Hepatitis A/B, HIV és TBC fertőzésem sincs.:)
Amúgy a szerződésben nem találtam semmi olyat, amit előzőleg nem beszéltünk volna meg, mindent abszolút rendben találtam -mondatja velem az ügyvédi énem-:D
Aztán, mi volt még?! Ja, igen! El kellett döntenem, hogy milyen nyelvkurzusra szeretnék járni, amihez előzőleg anyuka javaslatára kitöltöttem egy online tesztet, amely szerint B2 szinten vagyok. Egy ezt a kurzust választottam, ami helyileg Stuttgartban lesz.
Ami még hátra van utazás előtt az a bőröndvásárlás, ajándékvásárlás és az EU-s betegkártya kiváltása. Amúgy érdekes, hogy négyszer voltam Németországban és egyszer sem csináltattam meg, ami kicsit felelőtlenség volt, és ráadásul most azzal sem kellene törődni, de már mindegy.
Egyelőre ennyit erről, most egy picit az elmúlt időszakról mesélnék. Azért írom le ezeket, mert egyrészt szerintem érdekes, másrészt pedig nekem is jó lesz később visszaolvasni.:)
Leginkább az elmúlt egy hét volt eseménydús, sok-sok élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam.
Történt ugyanis, hogy felvételt nyertem a Delta Akadémiára. Gondolom most szinte mindenki értetlenül néz, de néhány szóban elmagyarázom a lényeget.
A Delta Akadémiát egy Békés megyei vállalkozó alapította 3 évvel ezelőtt. Célja, hogy olyan 18-20 éves fiatalokat találjon és támogasson, akikben megvan az ún. "vezetői véna". Nem hasraütésszerűen vagyunk kiválasztva, hanem egy teszt segítségével (PI teszt), amit mi még februárban kaptunk meg az osztályfőnökünktől.
Körülbelül 12000 érettségiző fiatal töltötte ki (Békés, Csongrád és Hargita megye), amelyből 150 diák nyert felvételt. Az akadémia lényege egy egy hetes nyári tábor és év közben szakmacsoportok szerinti találkozók.
Arról még itt nem beszéltem, hogy jelentkeztem egyetemre, de 120%-ig biztos voltam benne, hogy nem fognak felvenni, emiatt is mertem ilyen hamar elkezdeni keresni a családokat.
Szóval most volt a tábor, ami végül is kegyetlenül fárasztóan, de baromi jól telt. Minden nap 4, másfél órás előadásunk volt, este pedig vagy valami kultúrálódás vagy csak csavargás a városban. Igy kellemesen bezombultunk minden nap, mire visszaértünk a koliba. Ami nagyon tetszett amúgy az például Benedekfi Zoltán hegedűművész estje.
Idén először székelyföldi diákok is részt vettek a programban, aminek én nagyon örültem, mert rendkívül kedvelem a székely emberek felfogását, a hagyományaikat és persze a beszédüket.:)
Tudjátok például, hogy mi az a lapító vagy mit jelent az, hogy potyolni? Ha nem, akkor elárulom. A lapító  a vágódeszka, potyolni pedig annyit tesz, mint klopfolni.:D A hajszálcsat a hullámcsat, az ebbe a helybe pedig a most. Nyilván ez helyenként változik, én ezeket gyergyószentmiklósi barátaimtól tanultam.
Lényeg a lényeg, hogy nagyon jól éreztem magam és ha jövőre sikerül a felvételi, akkor mindenképpen szeretnék megint részt venni a táborban. Innen is nagy köszönet Barkász Sándornak, aki megalapította az akadémiát.:)
Legközelebb megint akkor jelentkezem, ha van valami hír és most már igyekszem képekkel is prezentálni a mondanivalómat.
Jó éjt, jó reggelt, szép napot, kinek mi!:)

Szösszenetek

Halihó!
Jelentkezem egy rövid bejegyzés erejéig, egy-két újabb fejlemény történt mindössze, amit megosztanék veletek, amíg ilyen lelkes blogger vagyok.:) Azért mondom ezt, mert azt tudni kell rólam, hogy rettenetesen(!) lusta vagyok minden tekintetben. Ennek egyik példája, hogy a kisiskolás naplókból körülbelül 10 példányom van, mivel mindig új füzetbe kezdtem el, ha egy hét után tartottam egy kisebb' szünetet. Viszont a mostani blogot abszolút komolyan veszem és igyekszem majd később is rendszeresen írni. Én sem szeretem, ha valaki egyszer csak abbahagyja, vagy ha havonta egy bejegyzés nagy nehezen kikerül.
De végül is ideje lenne a tárgyra térni, nem?!
Mint azt az előző posztban is említettem, elfelejtettem, hogy  pontosan mikor is fogunk újra skype-olni, de inkább úgy emlékeztem, hogy másnap este (azaz ma). Természetesen nem így történt, tegnap este lett volna az időpont. Ráadásul itt volt az egyik barátnőm, ami miatt még gépközelben sem voltam, körülbelül 9 óráig.
Akkor láttam, hogy írtak egy e-mailt, amiben leírták, hogy nagyon örülnének, ha én lennék a következő au-pair, valamint még néhány kedves dolgot.:) Ugye azt is említettem tegnap, hogy azzal váltunk el, miszerint mennék-e hozzájuk, amire a válaszom: "Ja, ich möchte." Én akkor ezt úgy értettem, hogy akkor minden rendben, már tuti, hogy engem választottak. Ezek szerint nem, ez a beszélgetés után dönthették el, de ez a lényegen nem változtat.:)
Visszaírtam, hogy én is nagyon örülök és már várom a találkozást velük, valamint, hogy tudnék-e beszélni az előző au-pair lánnyal. Azt is megbeszéltük, hogy másnap még beszélünk Skype-on, ha már az esti randi elmaradt.
Reggel meg is kaptam két lány nevét és e-mail címét, rögtön el is küldtem az utolsó lánynak egy levelet, amire már választ is kaptam, de ez időben kicsit később történt, szóval lépjünk vissza, még reggel van.:D
9 órakkor bejelentkeztem, akkor még anyuka nem volt fent, de néhány perc után már ő is online volt.
Megint mondta, hogy nagyon örülnek nekem és már ők is várják a szeptembert 2.-át, amikor megyek. Igen, elvileg ez lesz az indulás dátuma, de azért +/- 1 nap még közbejöhet.
Szüksége lesz még a személyim másolatára a szerződés miatt, amit még a héten el fog küldeni és én viszem majd vissza szeptemberben. Szólt, hogy vigyek magammal egy igazolványképet, ami a bérlet miatt kell és amikor ott vagyok már ne kelljen azzal is szaladgálni. Most csak ezt a néhány dolgot beszéltük meg, egyelőre más dolog nem volt.:)
Szóval, ami az előző au-pair lányt illeti. Ő Olaszországból jött és én valamit nagyon félreértettem. Nem egy évet volt a családnál, hanem 4 hónapot. Amikor az anyuka mondta, akkor azt értettem, hogy a lány munkát kapott otthon és mivel Olaszországban nagy a munkanélküliség, ezért mindenképpen haza kellett mennie, de én valamiért azt vettem ki a szavaiból, hogy egy évet töltött náluk. Emiatt volt bennem némi félsz, mert akár ez lehetne a fedősztori is, és közben a család miatt ment haza.
Viszont! Az Alice-től kapott e-mail abszolút azt igazolja, hogy igazán jó helyre fogok menni.:) Csupa-csupa pozitív dolgot írt a családról, miszerint nagyon kedvesek, az anyuka különösen. A kissrác az elején félénk volt, de később már olyan volt, mint egy kistesó. Ő a nyelvtanfolyamot is jónak találta, ott sok új barátot szerzett a világ minden tájáról. Amit negatívumként sorolt fel, az a hely, ahol élnek. Mivel ez egy kisváros, emiatt gyakran unatkozott. Illetve a másik, hogy a család nem túl sok zöldséget és gyümölcsöt eszik, illetve nem túl egészségesen, ez neki probléma volt az elején. De aztán szólt az anyukának, aki ez után vett olyan ételeket, ami neki is jó. Engem tulajdonképpen egyik sem zavar túlságosan, a kisvárossal biztosan nem lesz bajom. Én Gyulát is imádom, pedig kisebb, mint Filderstadt. Valamint sajnos én sem vagyok az egészséges táplálkozás mintapéldája.
Ezek az információk alapján azért kicsit nyugodtabb vagyok, de tudom, hogy a visszaigazolást csak szeptemberben fogom megkapni.
Most egyelőre nem tudom, hogy fognak-e bejegyzések kikerülni, attól függ lesz-e miről írni. Szerintem egy ilyesmi jellegű fog a kikerülni, amiben több mindenről beszámolok.
Mindenesetre addig is sziasztok, szép napot!:)

Stuttgart vár

Igen, valóban! Úgy tűnik, hogy megtaláltam azt a családot, akit kerestem (nagyon remélem) és szeptemberben megkezdődik számomra is az au-pair élet.
Természetesen ma sem úgy történt minden, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva, mert én valami oknál fogva teljesen abban a hitben voltam, hogy este fogunk beszélni.
Fél 12, Janka ül szobája vaksötét magányában, pizsamában, az ágyban édesdeden bújja a laptop-ját, amikor megcsörren a Skype.
Láthatatlanra volt állítva, hogy ha véletlen hamarabb (az én értelmezésemben 5-6 fele) hívnának, akkor is észrevegyem. Kicsúszott a számon egy wtf, mert a kis kérdéseimet sem tudtam hol vannak, amiket még fel akartam tenni, egy darab nadrágot nem akartam találni az egész szobában, a fülhallgatómat égen-földön kerestem, és még mindig meg voltam róla győződve, hogy nekünk este kellene beszélnünk, szóval nem is nagyon siettem.
Mindent szépen rendben raktam, csináltam magam mögé egy sávot, ahol minden tiszta és rendezett, amilyen ugye egy rendes lány szobája kéne legyen és bejelentkeztem.
Először csak az anyuka volt a képben, majd jött a kissrác, aki egyébként nagyon cuki és szégyenlős. Tegnap szülinapi partyn volt, szóval még fáradt. Majd a kiscsaj, aki még nagyobb cukker, hozta a tengerimalacokat, amik akkorák, mint két Garfield. Elmondta a nevüket is, de azt nem értettem.:D
Beköszönt apuka is, majd anyuka megint elkezdett mesélni, nekem is voltak még kérdéseim, amik eszembe jutottak nagy nehezen. Majd mint az lenni szokott, megint elkezdett szakadozni a net, egy ideig bénáztunk, majd mondta a Gastmutti, hogy inkább felhívna telefonon, ami szintén nem sikerült, így aztán felmentek az egyik gyerek szobájába egy laptoppal és ott folytattuk apukával kiegészülve.
Kicsit nehéz visszaemlékezni, mert nagyon sok mindent mondtak, nem mindent értettem, de lelkesen bólogattam. Az apuka is aranyos, de azért kimértebb, mint a felesége és biztosan ő a szigorúbb is. Szóval, amiről szó esett és itt még nem írtam. A délelőtt ugye szabad, de rákérdeztem, hogy a főzést a gyerekeknek suli előtt vagy után kellene elkészíteni. (ebből gondoltam kiderül, hogy nekik is én főzök-e vagy csak a két "kicsinek".) Azt a határozott választ kaptam, hogy utána. Itt kicsit megnyugodtam, mert azért tudok néhány dolgot, de ha minden nap nekem kéne az ebédet megcsinálni a családnak, azért lehet eret vágnék.
A házimunka részéről annyit, hogy nekik fontos, hogy a saját szobáikat a gyerekek csinálják, de ebbe kellene besegíteni. Ez mondjuk teljesen természetes, hiszen egy hét éves gyerek olyan sok mindent még nem fog csinálni. Ahogy az öcsémet ismerem (aki szintén 7 éves) neki tökéletes megfelel úgy, ahogy van. A kreatív időeltöltést a tv helyett az apuka nagyon kiemelte, erre várom az ötleteket a kedves Olvasóktól is.:D
Ami az előző lányt illeti, ő Olaszországból jött és egy év után ment haza, mert munkát kapott otthon.
Ameddig még itthon vagyok, fognak szerződést küldeni, aminek egyik példányát, majd vissza kell küldenem nekik.
Tulajdonképpen azzal a kérdéssel fejeztük be, hogy akkor mennék-e hozzájuk, amire egy határozott igen volt a válasz. Fogunk még Skype-on beszélni, csak természetesen elfelejtettem, hogy azt mondták, hogy holnap vagy azt, hogy este.:D
Örülök neki, hogy végre tisztázódott az egész, mert a bizonytalanságot elég rosszul viselem, úgyhogy, ahogyan a cím is mutatja, Stuttgart (és Filderstadt) vár.
Ahogy írtam egy előző bejegyzésben, kikerült már néhány blogger és bloggerina az oldalsávba, ezekről azért majd ejtek néhány szót egy következő bejegyzésben.
Addig köszönöm, ha olvastok.
Sziasztok!:)

Első Skype

Na, ez is megvolt nagy nehezen.
Nem ment teljesen zökkenőmentesen ez a Skype randi, de végülis ma reggel sor került rá.
Úgy kezdődött az egész, hogy megbeszéltük, hogy szerda este beszélünk. Mivel írtam, hogy én már öttől online leszek, ezért már akkor a gép előtt ültem. Majd vártam, vártam, vártam.
7 óra fele már teljesen le is mondtam róluk, úgy voltam vele, hogy valami nem tetszett nekik, és úgy döntöttek inkább nem is kell beszélni.
Naa, de aztán 8 körül végre bejelentkeztek. Gondoltam én kezdeményezem a hívást, ami meg is történt, majd miután kicsörgött egy párszor, azt írta ki, hogy nincs válasz. Mivel nem nagyon tudtam, hogy most ez mi, így írtam, hogy zavarok-e. Semmi válasz. Megint jött a kétségbeesés.
Itt még párszor hívtam őket, de ismét nem volt válasz rá. Jól van, nem húzom tovább, az a lényeg, hogy olyan 9 fele végre írt az anyuka, hogy mindjárt jelentkezik.
Mondanom sem kell, megint a várakozás jött, de végre olyan 3/4 óra múlva üzent, hogy nem jó az internet, a videó valamiért nem működik, rakjuk át a beszélgetést, nekem mikor lenne jó.
Végülis megbeszéltük, hogy másnap reggel az irodából hívni fog. Jó éjt.
Ugye ez a másnap reggel, a mai nap, szóval még teljesen frissek és ropogósak az élmények. Percre, de komolyan percre pontos 10-kor belejelentkezett. Volt némi probléma a hanggal, képpel, de megoldottuk fülhallgatók segítségével.
Elkezdtük beszélgetni, és örültem mert teljesen közvetlen volt az egész, az elején ugye ki hogy van. Aranyos volt, megkérdezte hogy aludtam, mi a mai program. Iszonyatosan izgultam előtte, de nem kellett volna, mert nagyon jól alakult az egész. Szinte mindent értettem, amit mondott, talán csak egyszer kérdeztem vissza.
Aztán ő kezdett el mesélni mindenféléről, tulajdonképpen a felírt kérdéseim nagy részét megválaszolta. A házimunka is szóba került és eddig elég pozitív a válasz, de mondjuk ez még sokat változhat és szerintem ez egy elég kényes pont. Azt mondta, hogy a saját szobáikat a gyerekeknek kell takarítani, a többit ők csinálják, nekem csak néha lesz egy-egy feladatom. Nem vagyok naív, tudom, hogy a végén akár a nyakamba varrhatnak mindent, de azt gondolom, hogy ha ők lesznek a családom, akkor jól fogok járni.
Összességében tényleg szimpatikus volt az anyuka. Nagyon sokat mosolygott és nevetett, említette, hogy nekik a humor fontos otthon is.
Kérdezte, hogy nekem van-e másik család, akik iránt érdeklődöm, de mondtam, hogy nekem nincs. Nekik viszont van egy másik lány, akit most nagyon nem szeretek és eléggé parázok is.
Abban egyeztünk meg, hogy szombat este beszélünk újra, amikor a gyerekek is és az apuka is ott lesznek.
Szóval eddig minden rendben van, most már a reménykedés következik, hogy engem válasszanak.
Jaaa, és fizetik a nyelviskolát és a bérletet a tömegközlekedésre. Azért eddig nem rossz, nem?!:D
Bárcsak egy év múlva is ezt mondhatnám.

Helyzetjelentés

Sziasztok!
Gondoltam már éppen ideje némi hírrel szolgálni a kedves Olvasóknak. (Szia Anya!)
Olyan nagyon sok minden egyébként nem történt e néhány nap alatt, mint amire mondjuk számítottam, de igyekszem minden részletről beszámolni.
Ugye ott hagytam abba, hogy elküldtem 2 családnak a kis levélkémet, hogy tetszett a profiljuk és legyenek olyan kedvesek az enyémet is megnézni. Azt is írtam, hogy erre egyikőjüktől sem kaptam választ. Itt hagytam abba, innen folytatjuk.:)
Ezután sem kaptam. Viszont további családokat értesítettem létezésemről, szám szerint körülbelül ötöt. Ez barátok között is 7 családot jelent, amiből én egy darab visszajelzést kaptam. Az 6. Hatból egy család nem olvasta el a levelem. Az öt. Öt család arra sem vette a fáradságot, hogy kattintson kettőt és küldjön nekem egy "NEM" választ. Rájuk azért morci vagyok.
Szóval kaptam egy visszajelzést, amiben az állt, hogy tetszik nekik a profilom. Egyetlen baj van, hogy ők egy nagyon kicsi városban laknak. Bécs 70 kilométerre fekszik. Ami azért baj, mert én mintegy mellékesen megemlítettem a profilomon, hogy szeretnék egy nagyvárosban vagy egy nagyváros mellett lakni. Visszaírtam nekik, hogy ennek ellenére mégis szimpatikusak (mert tényleg azok voltak.) és elárulnák nekem, hogy név szerint hol laknak?! Azért tettem úgymond némi engedményt, mert első levelükben említették, hogy Bécs körülbelül 40 perc vonattal, ami még egészen szimpatikus. Ha pedig ők nem egy 2000 fős falut neveznek kisvárosnak, akkor még azzal is meg tudtam volna barátkozni. Viszont erre a levelemre már nem válaszoltak.
Ez volt az a pont, ahol kezdtem kicsit elszontyolodni és körülbelül itt raktam ki a "Para" című bejegyzést, aminek egyébként legfelül kellene, hogy álljon, de valami oknál fogva a második bejegyzésként került ki.
Ahogy írtam is, itt belemerültem az önsajnálatba, de végül döntöttem. Mivel sem az Au-pair World-ön sem az EasyAuPair-en nem volt szimpatikus osztrák család, ezért úgy döntöttem, hogy elkezdek Németországban is keresgélni. Ugyanúgy elküldtem 2 családnak a levelet, és türelmesen' vártam. Ismétlődni látszott a történelem, mert az első család megnézte, de választ nem adott.
Viszooont, taram-taram....... a második család pozitív visszajelzést küldött. Benne az állt, hogy tetszik nekik a profilom, szívesen megismernének és esetleg van-e Skype-om. (piros pont)
Rögtön vissza is is írtam, hogy szívesen skype randiznék velük és nekik mikor lenne aktuális.
Másnap kaptam egy jóó hosszú e-mailt, amiben mindenféléről ír az anyuka. Saját magukról, a házról, napirendről, városról és így tovább. (ez a "másnap" ma volt:D)
Ami a családot illeti. 2 gyerkőc van, 6 éves fiú és 8 éves lány. A szülőknek saját cégük van, ahol reggeltől körülbelül délután 4-ig dolgoznak. Stuttgart mellett egy kisvárosban laknak (44000 fő). Stuttgart és Baden-Württemberg tartomány egyébként szívem egyik kis csücske, tulajdonképpen az ország eme részének köszönhetem, hogy megtanultam németül.
A feladatom az lenne, hogy délután elhozzam őket a suliból, ami után némi ebédet rittyenteni. Ha van délutáni foglalkozás, akkor azon időben ott legyenek, ha nincs, akkor eltölteni az időt, amíg a szülők hazaérnek.
Eddig minden szép és jó, de azért van néhány fekete folt. Eddig a takarításról bőszen hallgattak, majd még arra kíváncsi leszek.
Mindenesetre holnap délután/este skype-olunk, ott biztosan sok minden el fog dőlni. Szeretnék beszélni az előző au pair lányokkal is.
Holnap este vagy esetleg másnap jövök a fejleményekkel.
Jó éjt!:))