2013. október 25., péntek

Hogy is szokták mondani?

Ja, igen, az ember se*et csinál a szájából. Mert mostanában pontosan ez történik velem. Még a legelején valamikor írtam, hogy az mennyibe gáz, amikor valakinek a blogjára havonta 1 bejegyzés kerül ki nagy nehezen.
23 napja nem írtam.
Írhatnám, hogy nem tudom miért, de sajnos pontosan tisztában vagyok vele. Mert egy lusta disznó vagyok. De ezt nemcsak úgy mondom, komolyan. A délelőtt nem telik mással, minthogy lógok a neten. Az tény, hogy máskor nem igazán van időm, mert este viszonylag későn jövök fel és nem szeretek sokáig ébren maradni (illetve de, de akkor akármeddig alszom, fáradt maradok), hétvégente pedig nem sokat vagyok itthon.
Ettől függetlenül el kell most már komolyan kezdenem, hogy beosztom az időmet, mert ez így nem fog menni.
Nem fogom elkezdeni taglalni az elmúlt 20 napot mert egyrészt nagyon különleges dolog nem történt így  , inkább néhány képpel illusztrálom. A fejemben már elkészült két újabb bejegyzés témája. Az egyik egy elmélkedés lesz, mert ha nem is sokat, de mégis pár tapasztalatot gyűjtöttem ez a majd két hónap alatt, illetve mesélek egy kicsit a családról.
A másiknak nem sok köze van a blog témájához, viszont a blogokhoz nagyon is, és ez is én vagyok, talán más is szeret hasonló "naplókat" olvasni és akkor már megérte.
Még az előző bejegyzésben említettem, hogy megismertem egy nagyon aranyos és vicces magyar lányt, akit Rebekának hívnak. Nos, oda fajult a dolog, hogy a legtöbb időmet vele töltöm, mert igencsak egy hullámhosszra kerültünk, nagyon egymásra találtunk.:D
Sajnos Rebének egyelőre ennyi volt az au-pair pályafutás, nem igazán jött össze neki a családválasztás, így november első hetében utazik haza. Sajnálom nagyon, de azért ez olyan szempontól "jó", hogy nem helyes, hogy másokkal nem igazán találkoztam az utóbbi néhány hétben, így új kapcsolatokra kell most már szert tennem.:)
Jaa, és hát mi történt még?! Megkezdődött a nyelviskola. Bizony-bizony.
Annyira megkezdődött, hogy holnap megyek negyedjére. Az első alkalommal semmi más miatt nem imádkoztam, csak, hogy legalább néhány fiatal legyen a csoportomban.
Amikor egy hölgy bottal jött, akkor sírtam el magam.:D Azt mondanom sem kell, hogy én vagyok a kis 19 évemmel a legfiatalabb, ami nem is lenne baj, de utánam következik egy 22 éves iraki srác, egy 25 éves kirgizisztáni lány és ezzel ki is fújt a 30 alatti korosztály. Ettől függetlenül szeretek járni, nagyon vegyes társaság gyűlt össze, a világ minden tájáról. Van egy lány a Bahamákról, Peruból, Izraelből, ketten Kirgizisztánból, a srác Irakból. Ezen kívül Szerbia, Lengyelország, Görögország, Spanyolország, és szerény személyen képviseli kis hazánkat.:)
Nehéznek nem mondanám eddig. A 8 év német tanulás meglátszik, mert bár közel sem én vagyok a legjobb, de sok olyan dolgot ismerek, amit bár a többiek lehet, hogy használnak is, de nem ismernek.
Azt gondolom a dumából elég volt. Jöjjön néhány kép.



 Tipikus:D

Csak alsót próbáltuk ki. De az nagyon király volt.:)

Mára én ennyi lettem volna. Természetesen zene is került ki az oldalsávba. Egyszer véletlenül meghallottam valahol és megszerettem. Szeressétek ti is.:)
Sziaszok!

2013. október 2., szerda

Elnézéést

Sziasztok!
Ha, csak egy olyan ember is van, aki már várt egy új bejegyzést, attól egy nagy elnézést kérek.
Nem tudom miért sikerült ez a hosszú csend, lusta is voltam, időm sem sok volt, éééés... ennyi.
Habár ugyebár én délelőtt szabad vagyok, de sajnos szeretek sokáig aludni, lustálkodni, így a délelőtt kiesik. Este pedig leszívott aggyal már nem igen szokott erőm lenni blogolni. De ezen igyekszem változtatni, aktívabban lenne és jobban beosztani az időmet.
Ennyi lett volna a rizsa része, most jönne a lényeg, ha lehet így mondani.:D
Először is jöjjenek a kulcsszavak, mind nekem, mind nektek, én se felejtsem el és ti is láthatjátok, hogy miről fogok írni.:)
  • Nagyszülők
  • Hiszti
  • Új barátok
  • Canstatter Wasen
  • Csomag/ajándék
  • Random képek
  • Zene
Tehát mai első pontunk címszava a nagyszülők, ami annyit akar jelenteni, hogy az elmúlt kicsit több, mint egy hetet édes ötösben töltöttem a nagyszülőkkel és a gyerekekkel. Szerintem azt elfelejtettem megemlíteni, hogy a szülők Amerikába utaztak munkaügyben (de, talán említettem), így nekem a nagyiék voltak segítségemre.
Most már emlékszem. Mondtam, hogy mindketten nagyon kedves emberek, ez tényleg így van.:D Oké, Janka, köszönjük, ülj le egyes! Már írtam arról, hogy a szülők elmentek. De nem törlöm ki ezt a részt, legalább ti láthatjátok milyen hülye tudok lenni néha.':)
Viszont abban biztos vagyok, hogy arról nem számoltam be, hogy a szülők haza is értek. Ez kedden késő délelőtt történt. Nagyon aranyosak voltak, én is kaptam egy kis ajándékot.
Nagyon tetszik, már régóta szerettem volna ilyesmi karkötőt:)

Sokat beszélgettünk utána velük a nagyszülőkkel, milyen volt, mit csináltak. Egyébként tegnap érkeztek, viszont ma már tovább is állt az egész család Észak-Németországba, mivel az anyuka nagyapjának most lesz a 90. születésnapja és  mivel elég messze laknak, ezért egy pár napot ott is töltenek, majd csak szombaton jönnek haza. Szóval pár napig "enyém a ház", de ami fontosabb, hogy van egy kis nyugi.:) Erről a pár napról majd írok egy külön bejegyzést.
A következő, hiszti nevű pontról tulajdonképpen nem sok minden mondanivalóm van, csak gondoltam megemlítem, hogy itt sem minden tökéletes, mert amit mostanában le tudnak művelni (leginkább a kissrác) az már borzalmas. Na, nem kell nagy dolgokra gondolni, de Vincent olyan szinten nem akar tanulni, hogy az hihetetlen. A tanulás mondjuk általában annyiból áll, hogy rajzolgatni, színezni kell. Tegnap körülbelül 6 db hármas számot kellett volna rajzolnia, 2 órát bent voltam vele a szobájába, de semmi. Ilyenkor általában fel akarja hívni az anyukáját, aki azt mondja, hogy ne nyávogjon, hanem csinálja, de most mégis megengedte neki, hogy majd vele elkészíti. Nem örültem különösebben, mert ha megkezdődnek a rendes hétköznapok, akkor is velem kell ezeket a dolgokat csinálnia, nem lehet mindig az, hogy ő megvárja valamelyik szülőt, mert olyan kénye-kedve van.  Ezen kívül nincsenek különösebb gondok.

Random kép, ő lenne Puschel:D

Ahogy a kis címszavakban is láthatjátok, új barátokat is kaptam, méghozzá magyar lánykákat. Örültem nagyon, amikor megismertem őket, viszont ettől függetlenül ismerkedek folyamatosan, mert így nem túl sokat fejlődik a nyelvtudásom.:)
Egy Facebook-os csoportban először Rebekát ismertem meg, aki egy nagyon aranyos, vicces lány, az utóbbi időben vele voltam nagyon sokat, elég jól egymásra találtunk, és hamar egy hullámhosszra kerültünk.
Iszonyat sokat tudunk együtt nevetni. Sajnos neki nem nagyon jött össze az ittlét, egy igen rossz családot sikerült kifognia, leginkább a gyerek miatt, így valószínűleg novemberben megy is haza. Addig is viszont sok programot csinálunk együtt. A vasárnapot Stuttgartban töltöttük.
A sütimaradékomat megszállták a madárkák. Addig nem is volt baj, amíg egy galamb nem akart belekóstolni.

A másik magyar sorstársamat az Au-Pair Clubban ismertem meg. Nagyon vicces volt, mert amikor mi odaértünk, akkor ő már ott volt és valaki pont megkérdezte tőle, hogy honnan jött. Fél füllel hallottam, hogy mondja, hogy Romániából. Már oda akartam szólni, hogy akkor szomszédok vagyunk, de akkor valami olyasmit hallottam, hogy "ungarisch". Először azt hittem, hogy csak tud valamennyit magyarul, így rá kérdeztem erre, mire Magdika annyit felelt, hogy persze, hogy tud magyarul, hiszen magyar.:D
Így történt megismerkedésünk, másnap pedig már a Canstatter Wasen-en voltunk, ami tulajdonképpen a második legnagyobb Oktoberfest Németországban és Stuttgartban kerül megrendezésre. 
Szerencsére délelőtt lévén nem voltak millióan, még bőven élvezhető volt és így is nagyon jó hangulata volt az egésznek. Nekem az nagyon szimpatikus, hogy fiatal fiúk és lányok is viselik a német népviseletet. A fiúk a Lederhose-t, lányok a Dirndl-t. Nem voltunk túl sokáig, mivel nekem haza kellett jönnöm, de így is kellemesen lejártuk a lábunkat. Felültünk egy "játékra" is. Borzasztó volt. Komolyan, én imádom a vidámparkokat és minden ilyesmit, de ez nagyon rossz volt.:D Pörögtünk, forogtunk, fejjel lefele és ahogyan csak lehet. A végén remegett a lában és megfogadtam, hogy erre, én, soha többet.




 Ez volt a legjobb hangulatú "sátor". Az emberek álltak a padokon, táncoltak és közben természetesen sört ittak:)
Ő lenne az

Mivel elég sokáig tart (Október 13-ig), így még biztosan ki fogunk menni.
Ami még mostanában történt, hogy csomagot kaptam otthonról. Még mielőtt kijöttem volna, említettem, hogy a súlyhatár miatt sok fontos és nem fontos dolog fog otthon maradni. Most ebből néhányat pótoltam, illetve az anyukám, aki volt, olyan kedves és feladta a csomagot.:D
Érkezett egy könyvecske, a körömlakkjaim egy része, pár ruha, télikabát és az ajándék alatt pedig az apuka 40. születésnapjára szánt házipálinkát értem.:) A múltkor meséltem nekik erről és úgy láttam kíváncsiak lennének rá, így végül is a csoki mellett ez lett az ajándék. Vettem itt egy üveget és készítettem rá egy címkét. Szerintem örült neki, de legalábbis sokszor megköszönte.


Elérkeztünk az utolsó előtti ponthoz, néhány képet hoztam még.:)


  Ja, az kimaradt, hogy állatkertet alapítottunk.:) Eddig csak néhány állattal büszkélkedhetünk, de már saját irodánk is van.

 Apukának a szülinapjára készültek, Vincent ötletei alapján.
 Család jó barátja és segítsége. Robi, hivatalos nevén IRobot.

 Első vásárlás.
Új kedvenc hely, ami a Hotalo névre hallgat. Szeretek csak kiülni, olvasgatni és nézni az embereket.
Lehet estére nem kéne titeket így magammal sokkolni, de próbáljátok feldolgozni.:)

Szóval mára ennyi lettem volna. Természetesen az utolsó pontot is teljesítem, érkezik a mai bejegyzéshez is egy zene. Sajnos mostanában nem viszem túlzásba az új zenéket, eléggé rákattantam a Szabó Balázs Band-re. Viszont mivel gondolom nem sokan vagytok hasonlóan, ezért mást hoztam, ami pedig nem más, mint az X-faktorban megismert Fat Phoenix nevű formáció bemutatkozása. Nem vagyok nagy fan, viszont ez a zene nekem nagyon bejön. Próbáljátok ki!:)



2013. szeptember 16., hétfő

Hogy lehet meginni a teát citrom nélkül??

Mostanában felettébb módon foglalkoztat ez a kérdés, ugyanis én valahogy úgy vagyok összerakva, hogy a sima cukrozott teától hányingerem lesz és ezt a citrom nélküli dolgot itt már többször tapasztaltam.
Ugye milyen filozófikus, világmegváltó témát hoztam és milyen egetverő problémáim vannak?!
Egyébként ezt a kérdést a pénteki, illetve a hétfői Au-Pair Club hozta leginkább felszínre. Ugyanis ott is jártam, ahogyan írtam.
Hát csodálatos' volt mindkettő meg kell hogy mondjam.:D A hétfői leginkább. Akkor ugyanis kemény hárman voltunk, amiből 2 lány Columbiából, akik tulajdonképpen nem tudnak nem tudnak németül. Az egyik lánnyal egyébként ettől függetlenül egészen összebarátkoztunk, vicces és kedves lány, de sokszor nem igazán értettük meg egymást. Nem is maradtam sokáig, mert sötétben nem akartam bóklászni, mivel aznap voltam először egyedül tömegközlekedéssel.
A pénteki már jobban sikerült, mondjuk hasonló nyelvi nehézségek voltak. Legalábbis nevezzük annak.
Kiderült ugyanis, hogy legtöbb au-pair, aki a klubbot látogatja Grúziából, Ukrajnából, Kazahsztánból jött, így van közös nyelvük, ami az orosz. Dasvidaniya. Ebben ki is merül az én tudásom.
Így az idő nagy részében egy aranyos lengyel lánnyal beszélgettem, illetve néha a többiekkel, akik egyébként jó fejek, csak megvan ez a kör, aminek nyelvén ők nyilván nem nagyon akarnak változtatni.
Biztosan fogok menni most pénteken is, mert az előbb említett lánnyal már lebeszéltük, de azért nem fogom túlzásba vinni az odalátogatást.
Amúgy egy kicsit elmaradtam a blogolással, de alapvetően arról, ami minden nap történik, nem akarok folyton írni, mert az nagyjából egyforma.
Azt még azt hiszem nem említettem, hogy 10.-én megérkeztek anyuka szülei, akik elsejééig lesznek itt, mivel a szülők üzleti út néven Amerikába mennek 22.-én.
Mielőtt megérkeztek volt bennem némi félelem, nem tudtam mire számítsak. Viszont ismét csupa jót kaptam, ugyanis két rendkívül kedves emberrel hozott össze megint a sors, semmi negatívat nem tudok róluk mondani. Mivel messze laknak, ezért egy évben csak néhány alkalommal jönnek, így a gyerekek előszeretettel lógnak rajtuk.:)
Egyébként azért pont 10.-én jöttek, mert Vincent másnap kezdte az iskolát, ami itt igen nagy buli. Van úgynevezett "Schultüte"-jük, amit teleraknak édességgel, ajándékkal és ezt cipelik magukkal aznap mindenhova. Ugyanis a buli a templomban kezdődött egy misével, a tortateremben folytatódott évnyitóval, majd a suliban végződött az első nappal. Aznap már itt voltak apuka szülei is, szintén csomó ajándékkal felszerelve. Itthon ünnepi ebéddel folytattuk, majd a temérdek játék kipróbálása.
Egyébként nekem az apuka szülei voltak kicsit furcsák, mert bár ők is nagyon kedvesek voltak, de ahogy a gyerekekkel viselkedtek az nekem érdekes volt. Ők is messze laknak, így legközelebb maximum karácsonykor látják őket, viszont, amikor elindultak a nagyapa kézfogással búcsúzott a gyerekektől, a nagymama pedig, amikor Emily megölelte egy fél perc múlva eltolta magától. Érdekes volt, mert a másik nagyszülő-páros nem ilyen.
Meg kell erőltetnek magam, hogy emlékezzek, eléggé összefolynak a napok.
Ha valakit ez a része érdekel egyébként, akkor a napom úgy néz ki, hogy délelőtt szabad vagyok, ilyenkor szoktam netezgetni, mosni, olvasni, mert a nap további részében egyáltalán nincs időm semmire. A kölkök nagyjából délben érnek haza, akkor ebédelünk, majd közös erővel próbáljuk Vincentet rávenni, hogy üljön le velem tanulni. Ha anyuka nincs itthon, akkor ez viszonylag ritkán sikerül. Ez a suli dolog, eddig a legnehezebb az itteni dolgok közül. Ma például egy tíz centis rajzot kellett volna kiszínezni, de csak akkor volt hajlandó, amikor anyuka hazaért. A kissrác jól össze is veszett a mamájával.
Sajnos megint elég kevés képem van, ami mégis, az random módon fog idekerülni.

Schultüte (netes kép, nekem sajnos arról a napról nincs fotóm)


 Egyik nap ezt sikerült műveljék velem:D
 Német zászlót kellett festeni az arcára, de nem engedte lefényképezni:)
 

Ma itt kirándultunk



Végül pedig ezt találtam a bernhauseni Rossmanmban:D

Igyekszem hamarosan jelentkezni.
Sziasztok!:)

2013. szeptember 8., vasárnap

Tegnap volt a szülinapom-pom-pom-pom

Amiről abszolút nem gondoltam volna, hogy így és ilyen jól fog alakulni.
De még mielőtt a mai bejegyzés elkezdődne, el kell mondanom, hogy nem 19, hanem 18+1 éves lettem.:D
Talán az egészet még a tegnapelőttel kezdeném, mivel az is fontos talán, hogy nem igazán vártam ezt a napot. Egyrészt nem igazán szimpatikus nekem ez az öregedés dolog, másrészt pedig most először nem vagyok otthon a születésnapomon, és ezt egy darabig picit rosszabbul viseltem. De igazándiból viszonylag hamar sikerült átállnom és utána egyáltalán nem éreztem rosszul magam. Azért, amikor felköszöntöttek olyan emberek, akik nekem fontosak, kicsit elérzékenyültem, de ez csak 1 percig tartott.:)
Tegnap reggel háromnegyed 9 körül indultam -volna- le reggelizni, de Emily félúton megállított, miszerint nem mehetek le. Hallom, érkezik anyuka is lent és kérdezi Emily-t, hogy ott vagyok-e. Ráköszöntem, hogy igen, itt vagyok és nekem is mondta, hogy ameddig nem szól nem maradjak fent.
Körülbelül 10 percig a tengerimalacokkal foglalkoztunk, amikor is hallottam, hogy megszólalt valamilyen zene. Már jött is anyuka, és szólt, hogy mehetünk.
Hát, erre nem számítottam. Már meg volt terítve reggelire, de az asztal tele volt lufikkal, krepp papírral és a tányéromon egy becsomagolt doboz is volt. A dal természetesen egy happy birthday refrénű zene volt.:)
Annyira meglepődtem, örültem és meg is hatódtam. Torta helyett pedig szülinapi muffinok voltak, természetesen gyertyával. Egészen hihetetlen, hogy még alig vagyok itt egy hete és mégis ilyen nagy meglepetést okoztak nekem.
Az ajándékok között egy Emily-től kapott rajz, egy Vincent által kreált kis repülő egy "Janka ist die beste" feliratú lufi volt.







 Reggelre kidurrant a lufi:(
Ez is az asztalon volt

Amit a családtól közösen kaptam az pedig egy nagyon szép toll. Eléggé beletrafáltak ugyanis imáádom a tollakat és mindenféle ilyen dolgokat, ez pedig egy elég különleges darab.

Ilyen szépen ír:)

A nap további része is rólam szólt. Először egy olasz étteremben voltunk, utána fagyizni, majd egy Starbucks-ban, hiába mondtam, hogy már levegőt venni sem tudok.:D
Ezután elmentünk a városi könyvtárba, ami szintén nagyon találó, mert nagy könyvtár-függő vagyok. Az ottani hangulat és illat mindent visz. Külsőre egyébként nem tetszett igazán. Kívülről olyan, mint egy börtön, belülről pedig -nekem- túl steril, én jobban kedvelem a régi épületeket. Viszont maga a könyvtár egyébként egészen hihetetlen. 8 emeletes. Ennyi könyvet életemben nem láttam.:)

Ekkor már elég késő volt, szóval hazajöttünk egy gyors vacsira, de már indultunk is tovább, ugyanis egy tipikus német sörkertbe mentünk. Nagyon hangulatos volt az egész, de mivel szégyenszemre nem vagyok nagy sör-fan, ezért maradtam az általam nagyon kedvelt Apfelschorle-nél, ami tulajdonképpen egy szénsavas almalé.
Tehét ez volt a szülinapom története, és még mindig nem tudom elhinni, hogy tényleg ennyire kedvesek és aranyosak. A szülőkkel és gyerekekkel való kapcsolat azóta is töretlen, imádom őket.:)
Mondjuk az tény, hogy anyuka egy kicsit másabb arcát mutatja, ugyanis előszeretettel ordítja le a gyerekek haját, de velem teljesen ugyanolyan, sőt...
Az elmúlt napokról egyébként sok újat nem tudok mondani, nagyjából úgy zajlott, ahogyan annak előtte, kicsit több veszekedéssel megspékelve, ami gyerekek, illetve a szülők és a gyerekek között zajlott.
A mai nap még kevésbé érdekes, ugyanis csak takarítottam a szobámban és sorozatokat néztem. De ezt a hetet így terveztem, nem szándékoztam sehova menni. Jövőhéten már több izgalom várható, megkezdődnek a mindennapok.
Kis Drága ma feljött hozzám és játszott egy kicsit:)

Holnapi program egy Stuttgartban lévő Au-pair Club. Anyuka szerint túl sok jóra ne számítsak, de remélem pozitív élményekkel jövök haza, már ha odatalálok.:D
Igyekszem jönni beszámolóval is.
Sziasztok!

Ui.: Új zene is felkerült az oldalsávba. Nem túl sok német zenét kedvelek, de ez az egy köztük van.:)

2013. szeptember 4., szerda

Második nap

Amikor is nagyon korán keltem. Nem sikerült 7 óránál tovább aludnom. Mondjuk ebben nagy szerepe volt annak a kőnek, amit itt párnának neveznek. Egyből félre is toltam és inkább a takaró egy részét használtam erre a célra.
Nem mentem le túl korán, ha már úgyis egész nap együtt leszünk. Kényelmesen készülődtem, pakolgattam és fél kilencig a szobában maradtam.
Amikor összetalálkoztam a gyerekekkel, rögtön programot ajánlottak. Először a tengerimalacokhoz mentünk, amikről még itt nem is esett szó, pedig igen fontos szerepet játszanak a mindennapokban. Túlságosan fontos szerepet.:D
Pusche és Wusche Emily háziállatai, így az ő szobájában kapott helyett egy két emeletes ketrec mindenféle cuccal felszerelve. Külön szekrény van a felszereléseknek, tápoknak, takarító eszközöknek.
Lent a fél udvart elfoglaló ketrec-labirintus található, amit folyamatosan bővítgetnek mindenfélével, az összes cuccot összehordják az udvarról, hogy még nagyobb helyük legyen, pedig körülbelül egy helyben vannak egész nap. Néha átszaladnak az egyik végéből a másikba, de ebben ki is merül a mozgás.
Ma megfésültük őket, Emily kitisztította a fülüket. Engem is be akart vonni, de inkább meghagytam eme nagyszerű feladatot neki. De legyen ennyi elég a malackákról, én így túl sokat hallom a nevüket.
Még délelőtt elmentünk lejelenteni engem az itteni városházán, illetve bankba is voltunk, hogy nekem bankkártyát csináltassunk, de ott nem jártunk sikerrel, valamilyen papír hiányzott.
A nap hátralevő részét a játék foglalta el, ez egyszer szakadt meg hosszabb időre, amikor családostól elmentünk a DM-be. Ott körülbelül a Mennyországba érkeztem meg, mert végeláthatatlan sminkpanelek voltak mindenhol.:D De nem ezért mentünk, hanem mivel még a délelőtti bankos/városházás körúton kérdeztem, hogy itt nincs-e véletlen egy drogéria, de mondta az anyuka, hogy a város ebben a részében nincs, viszont délután elmegyünk. Én sampont, tusfürdőt, fogkrémet szerettem volna, mert a minták lassan fogyatkoznak. Amikor odaértünk én el is kezdtem keresgélni, amire szükségem van, amikor mondta anyuka, hogy nyugodtak vegyek, amit szeretnék, mert ő fizet. Tiltakoztam, de azt mondta, nem! Ami a mindennapokhoz szükséges azt ő veszi meg.
Azért becsúszott egy szemhéjfesték és egy karkötő, de ezt a kasszánál kikaptam a kosárból és én fizettem:)
Amikor hazaértünk Vincent kitalálta, hogy ő piknikezni szeretne és meg is mutatta, hogy hol gondolja. Bicajra pattantunk és 5 perc alatt célt értünk.
Eddig is tudtam, hogy nagyon szép helyen lakunk, de azért ez durva volt.:D Nekem alföldi lánynak eleve furcsa és különleges, hogy mindenhol hegyek vannak -amiket egyébként nagyon szeretek- de itt hatványozva kaptuk meg. Körbevettek minket.
Sajnos nem sikerült túl jó fotókat csinálni, de a képek egyébként sem adják vissza a lényeget.
Amit Vincent kigondolt piknikezésre az egy hatalmas mező volt, szép, dús fűvel, szóval a célra tökéletes.:)
Ezután egy másik úton jöttünk vissza, ahonnan éppen a repülőtérre láttunk el. Még azt is elcsíptük, ahogy leszáll egy vasmadár.
Ahogy hazajöttünk és összepakoltunk egy csomó édességet és játékot már indultunk is vissza. Sajnos nem töltöttünk el ott sok időt, mert Emily haza akart jönni a tengerimalacok miatt, szegények egyedül voltak.
Nagyjából így telnek a napjaink, legalábbis az a három, amit itt töltöttem.:D
A mai napról nem csinálok egy külön bejegyzése, mert nem olyan sok különbség volt a tegnapihoz képest.
Ami mégis eltér, az az, hogy ma voltunk állatorvosnál, ugyanis szegény Pusche és Wusche beteg. Nem értettem pontosan, hogy mi a baj, de valamilyen kiütésük van.
Fogorvosnál is jártunk, ugyanis Emily-nek elég kusza fogsora van és szüksége lesz egy fogszabályozóra. Egy nagyon helyes rendelőben jártunk, kedves fogorvossal és asszisztenssel. Ellenőrzés után egy műanyag protézisen elmagyarázta az orvos, amit látott, mi a teendő, mi fog történni. Nagyon szimpatikus volt az egész.
Este pedig elmentünk egy étterembe, amely valahol a hegyekben található. Én Maultasche-t ettem, az az egyik kedvenc német ételem.:)
Még néhány szót ejtek magáról a családról, utána muszáj lefeküdnöm, mert megint leragadnak a szemeim.
Tehát. Még mindig nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy idekerültem, mert tényleg szeretek itt lenni. Sokszor nehéz a gyerekekkel, mert gyakran veszekednek, egy játék soha nem jó mindkettőjüknek és Vincent kedvenc szórakozása a sírás.:) De ettől függetlenül nagyon megszerettem őket már most is. Teljesen úgy érzem magam, mintha már hetek óta itt lennék és nem csak 3 napja. De komolyan, egészen hihetetlen, hogy még csak ilyen kevés idő telt el, én sokkal-sokkal többnek érzem.
A szülők tényleg szeretik és nevelik a gyerekeket. Engem egyáltalán nem takarítónőnek tartanak, mert mindent a gyerekeknek kell megcsinálniuk. Minden nap elmondják, hogy ne én csináljam, mert az az ő feladatuk. Érdeklődnek, sokat kérdeznek és abszolút közéjük tartozóként viselkednek velem.
Tehát ennyi lett volna az elmúlt napok összegzése. Biztosan nem fogok minden nap bejegyzést írni, mert egyelőre ameddig nincs iskola sok a dolog.:D
Viszont igyekszem hamarosan jelentkezni és ne haragudjatok, hogy ez ilyen kép nélküli bejegyzés lett.
Sziasztok!



2013. szeptember 3., kedd

Megérkezteem...

...és gyakorlatilag most jutottam el odáig, hogy fél óránál többet üljek a gép elé. Tegnap egész nap a gyerekekkel voltam, este pedig egy családi Skype-randi után eldőltem, mint egy zsák.
De szerintem kezdjük az elején.:)
Valahol ott hagytam abba, hogy egy estét Pesten töltök és onnan fogok indulni. Ez tökéletesen így volt, vasárnap 4 óra előtt értem oda és még ott is egy nagyon jó napot töltöttünk. A szokásos városban császkálás, sok beszélgetés és így tovább, nagyon jó volt.
Aztán elérkezett a várva-várt hétfő, amit egy 5 órai keléssel indítottunk. Egy órával később indultunk el otthonról és percre pontosan 2 órával a gép indulása előtt értünk ki. Mivel online becsekkoltam, ezért csak gyorsba leadtam a csomagot, ami végül is 23,3 kilogramm lett. Ráfizetni nem kellett, de azért áldottam az eszem, hogy előtte való este még kivettem egy táskát, egy pólót és egy parfümöt. Megőrzésre keresztanyukáméknál hagytam.:)
A biztonsági ellenőrzésen is minden rendben volt. Majdnem mindenkivel levetették a cipőjét, pulóverét, nekem viszont minden a helyén maradt. Mondjuk a karórám is a helyén maradhatott volna, mert így sikerült benne felejtenem a dobozban, a többi cuccommal és ez akkor jutott eszembe, amikor gyakorlatilag az egész terminált átsétáltam a 4-es kapuhoz igyekezvén és éppen leültem volna. Gyors hátraarc, de hála Istennek megkerült.
Mikor nagy nehezen helyet sikerült foglalnom, volt még körülbelül fél órám, így neteztem egy kicsit,  nézegettem az embereket, és hamarosan szólították is az utasokat a géphez. Kikeveredett mindenki a buszhoz, nagy nehezen az ajtókat is becsukták és végre elindultunk. Amikor a repülőhöz értünk már meg nem akarták kinyitni.:D Ott álltunk hosszú percekig, amikor egyszer csak elindult a busz. Mindenki nézett nagy szemekkel, hogy akkor most mi van, hova megyünk, de szerencsére hamar kiderült. Vissza ahonnan indultunk. Egy madár miatt. Egy madár miatt egy órával később indultunk el. 10:10 helyett 11:10-re értünk ide. Engem annyira nem érintett rosszul, voltak akik nagyobb hangot adtak a nemtetszésüknek.:D Anyukának írtam sms-t, de ő jobban értesült volt, azt is tudta, hogy pontosan mikor landolunk.

A szárny miatt gyakorlatilag semmit nem láttam, így nem is igazán fényképeztem, de ezen kivehető a Balaton.:) 

Nem voltam túl nyugodt egyébként, ami a találkozást illeti. Szerintem a kézfogás/puszi/ölelés elég kardinális kérdés au-pair körökben, ez nyilván nekem is benne volt, de az egész helyzet miatt voltam inkább ideges.
Amikor végre kiléptem az ajtón a csomagfelvevés után, hamar megláttam apukát és a gyerekeket. Ami a k/p/ö háromszöget illeti a puszin kívül minden volt.
Mint említettem csak hárman jöttek elém, mivel mint kiderült az anyuka beteg, így inkább otthon maradt. Autóval jöttek, amivel mindössze körülbelül 15 perc volt az út. Elég sokat beszélgettünk apukával, és ő az egyébként, akiben nagyon kellemeset csalódtam. Skype-on, sokkal inkább kimértebb volt, szigorúnak tűnt, és alapvetően sem annyira szimpatikusnak. Viszont ez nincs így. Egy nagyon kedves ember, aki egyébként sokat viccelődik, ami az egész családra is igaz. Itthon várt minket anyuka, ő is hasonlóképpen viselkedett.
Ami a gyereket illeti, ők az meg voltak illetődve, de nagyon hamar feloldódtak. Egy előző au-pair szerint Vincent (kisfiú) nagyon szégyenlős, hát ez körülbelül egy óráig tartott. Mondjuk azt is mondta, hogy nagyon nyugodt, ami szintén nem a kissrác erőssége, szóval szerintem keveri valakivel.
Miután körbevezettek a házban, végre következett az én szobám. Mit szobám? Lakásom:D
Na jó, nem lakás, de kis mini apartman. Csak konyha nincs benne. Nagyon-nagyon szuper az egész, és teljesen egyedül vagyok itt.

 Erkély
 Kilátás az erkélyről
 Ma voltunk lejelenteni engem a városházán. Kevés cuccot kaptam:D



A tetőtér egy része. Itt csak a nagyobb szekrényt használom, a vállfák miatt.
 Elég gagyi au-pair-phone:D
Nem sokáig voltam fent, csak gyors kidobáltam a cuccaimat, megkerestem az ajándékokat és mentem is le. Nagyon örültem, mert úgy láttam, hogy minden tetszett nekik. Emily-n (kislány) folyamatosan rajta van a karkötő, amit hoztam, Vincent legóját pedig ma rajtuk ki.
Tegnap aztán egész nap velük voltam, de nem bántam, mert nagyon aranyos gyerekek. Viszonylag szofogadóak, és abszolút jólneveltek. Ha nem játszottunk, akkor úton voltunk, nagyon sok helyen jártunk. Először egy OBI féleségbe, ahova virágot mentünk venni a szobámba. Milyen aranyosak már?!:)) Végül is 2 orchidea és egy másik mellett döntöttünk, aminek nem tudom a nevét. Majd az Ikea és még néhány üzlet következett.
Ami a nyelv megértését illeti egyre jobban haladok. Mondjuk van nehézségi faktor is, mert Emily nagyon gyorsan, Vincent pedig csukott szájjal beszél.:D Őt gyakorlatilag ritkán értem meg, de azt vettem észre, hogy kezdek egyre többet.
Este, mint mondtam, egy gyors zuhany, pici levélírogatás után kidőltem.
A mai nap is jól sikerült, de mivel ez a bejegyzés igen hosszúra sikerült, így ezt meghagyom kicsit későbbre.
Egy szó, mint száz, eddig nagyon jól érzem magam, de még kár lenne messzemenő következtetéseket levonni. Azért szurkoljatok, hogy ez legalább jövő augusztusig így maradjon.
Jó éjt Nektek!:)