Megérkezteem...

...és gyakorlatilag most jutottam el odáig, hogy fél óránál többet üljek a gép elé. Tegnap egész nap a gyerekekkel voltam, este pedig egy családi Skype-randi után eldőltem, mint egy zsák.
De szerintem kezdjük az elején.:)
Valahol ott hagytam abba, hogy egy estét Pesten töltök és onnan fogok indulni. Ez tökéletesen így volt, vasárnap 4 óra előtt értem oda és még ott is egy nagyon jó napot töltöttünk. A szokásos városban császkálás, sok beszélgetés és így tovább, nagyon jó volt.
Aztán elérkezett a várva-várt hétfő, amit egy 5 órai keléssel indítottunk. Egy órával később indultunk el otthonról és percre pontosan 2 órával a gép indulása előtt értünk ki. Mivel online becsekkoltam, ezért csak gyorsba leadtam a csomagot, ami végül is 23,3 kilogramm lett. Ráfizetni nem kellett, de azért áldottam az eszem, hogy előtte való este még kivettem egy táskát, egy pólót és egy parfümöt. Megőrzésre keresztanyukáméknál hagytam.:)
A biztonsági ellenőrzésen is minden rendben volt. Majdnem mindenkivel levetették a cipőjét, pulóverét, nekem viszont minden a helyén maradt. Mondjuk a karórám is a helyén maradhatott volna, mert így sikerült benne felejtenem a dobozban, a többi cuccommal és ez akkor jutott eszembe, amikor gyakorlatilag az egész terminált átsétáltam a 4-es kapuhoz igyekezvén és éppen leültem volna. Gyors hátraarc, de hála Istennek megkerült.
Mikor nagy nehezen helyet sikerült foglalnom, volt még körülbelül fél órám, így neteztem egy kicsit,  nézegettem az embereket, és hamarosan szólították is az utasokat a géphez. Kikeveredett mindenki a buszhoz, nagy nehezen az ajtókat is becsukták és végre elindultunk. Amikor a repülőhöz értünk már meg nem akarták kinyitni.:D Ott álltunk hosszú percekig, amikor egyszer csak elindult a busz. Mindenki nézett nagy szemekkel, hogy akkor most mi van, hova megyünk, de szerencsére hamar kiderült. Vissza ahonnan indultunk. Egy madár miatt. Egy madár miatt egy órával később indultunk el. 10:10 helyett 11:10-re értünk ide. Engem annyira nem érintett rosszul, voltak akik nagyobb hangot adtak a nemtetszésüknek.:D Anyukának írtam sms-t, de ő jobban értesült volt, azt is tudta, hogy pontosan mikor landolunk.

A szárny miatt gyakorlatilag semmit nem láttam, így nem is igazán fényképeztem, de ezen kivehető a Balaton.:) 

Nem voltam túl nyugodt egyébként, ami a találkozást illeti. Szerintem a kézfogás/puszi/ölelés elég kardinális kérdés au-pair körökben, ez nyilván nekem is benne volt, de az egész helyzet miatt voltam inkább ideges.
Amikor végre kiléptem az ajtón a csomagfelvevés után, hamar megláttam apukát és a gyerekeket. Ami a k/p/ö háromszöget illeti a puszin kívül minden volt.
Mint említettem csak hárman jöttek elém, mivel mint kiderült az anyuka beteg, így inkább otthon maradt. Autóval jöttek, amivel mindössze körülbelül 15 perc volt az út. Elég sokat beszélgettünk apukával, és ő az egyébként, akiben nagyon kellemeset csalódtam. Skype-on, sokkal inkább kimértebb volt, szigorúnak tűnt, és alapvetően sem annyira szimpatikusnak. Viszont ez nincs így. Egy nagyon kedves ember, aki egyébként sokat viccelődik, ami az egész családra is igaz. Itthon várt minket anyuka, ő is hasonlóképpen viselkedett.
Ami a gyereket illeti, ők az meg voltak illetődve, de nagyon hamar feloldódtak. Egy előző au-pair szerint Vincent (kisfiú) nagyon szégyenlős, hát ez körülbelül egy óráig tartott. Mondjuk azt is mondta, hogy nagyon nyugodt, ami szintén nem a kissrác erőssége, szóval szerintem keveri valakivel.
Miután körbevezettek a házban, végre következett az én szobám. Mit szobám? Lakásom:D
Na jó, nem lakás, de kis mini apartman. Csak konyha nincs benne. Nagyon-nagyon szuper az egész, és teljesen egyedül vagyok itt.

 Erkély

 Kilátás az erkélyről

 Ma voltunk lejelenteni engem a városházán. Kevés cuccot kaptam:D

A tetőtér egy része. Itt csak a nagyobb szekrényt használom, a vállfák miatt.

 Elég gagyi au-pair-phone:D

Nem sokáig voltam fent, csak gyors kidobáltam a cuccaimat, megkerestem az ajándékokat és mentem is le. Nagyon örültem, mert úgy láttam, hogy minden tetszett nekik. Emily-n (kislány) folyamatosan rajta van a karkötő, amit hoztam, Vincent legóját pedig ma rajtuk ki.
Tegnap aztán egész nap velük voltam, de nem bántam, mert nagyon aranyos gyerekek. Viszonylag szofogadóak, és abszolút jólneveltek. Ha nem játszottunk, akkor úton voltunk, nagyon sok helyen jártunk. Először egy OBI féleségbe, ahova virágot mentünk venni a szobámba. Milyen aranyosak már?!:)) Végül is 2 orchidea és egy másik mellett döntöttünk, aminek nem tudom a nevét. Majd az Ikea és még néhány üzlet következett.

Ami a nyelv megértését illeti egyre jobban haladok. Mondjuk van nehézségi faktor is, mert Emily nagyon gyorsan, Vincent pedig csukott szájjal beszél.:D Őt gyakorlatilag ritkán értem meg, de azt vettem észre, hogy kezdek egyre többet.
Este, mint mondtam, egy gyors zuhany, pici levélírogatás után kidőltem.
A mai nap is jól sikerült, de mivel ez a bejegyzés igen hosszúra sikerült, így ezt meghagyom kicsit későbbre.
Egy szó, mint száz, eddig nagyon jól érzem magam, de még kár lenne messzemenő következtetéseket levonni. Azért szurkoljatok, hogy ez legalább jövő augusztusig így maradjon.
Jó éjt Nektek!:)