Finish

Sziasztok!
Elérkeztem az utolsó, teljes itthoni napomhoz, ugyanis holnap útra kelek.:)
Bár a repülő csak hétfő reggel indul, viszont mivel mi elég messze lakunk a fővárostól, ezért jobbnak láttuk, ha a vasárnapot a keresztanyukáméknál töltöm Pesten és onnan indulok, a MÁV ritkán' előforduló késéseit kivédendő.
Eléggé ellustálkodtam az utóbbi napokat és nem nagyon foglalkoztam a pakolgatással, így most minden egyszerre zúdult a nyakamba, amivel néha nem kis fejfájást okoztam saját magamnak. Azért annyi eszem még volt, hogy ne ma kezdjem el, hanem már tegnapelőtt este. Akkor inkább csak szortíroztam a dolgaimat, az igazi pakolás tegnap kezdődött. Sajnos 23 kiló nem sok, ellenben kevés.:D Bár már utaztam repülővel, ráadásul ugyanezt a távot, ugyanezzel a társasággal, de akkor csak egy hétre mentem szóval sok viszonyítási alapom nincs. Így rá kellett jönnöm, hogy mennyi -számomra kedves és fontos- dolgot itthon kell hagynom. Például imádok sminkelni, de a nagy részét itthon kell hagynom, mert sajnos nagyon sokat nyom.

Ők jönnek

Imádom a körömlakkokat, most kínkeservesen kiválasztottam ötöt, ami velem tart. Egy ideig úgy tűnt, hogy egy egész zacskónyi bele fog férni, de aztán mindig eszembe jutott, hogy hopp még ezt sem, és azt sem, és amazt sem raktam el, így száműzve lettek.

 Nagyban megy a szortírozás

Imádok olvasni és 1 darab kedvencemet tudom csak elvinni, amit mondjuk már ronggyá olvastam, de neki velem kell tartania.

 

Sajnos egyelőre csak a Für Elise utazik

Néhány dolgot Anya utánam fog küldeni, addig azért megleszek nélkülük.:D
Most úgy áll a dolog, hogy 21 kilogrammnál tartok, de már csak néhány dolog van, amit be kell pakolnom, ilyen például a törölköző, laptop töltő és az ajándék a családnak.
Az utóbbit körülbelül egy hete vettem meg, de ezek sem kis fejtörést okoztak. Egy barátnőm tartott velem megvenni őket és ő egy kicsit rosszabbul is viselte, ugyanis nem könnyű velem ilyen tekintetben sem, rettenetesen határozatlan tudok lenni ilyenkor. Az előzetes terv egy szakácskönyv az anyukának, bor az apukának, játék a gyerekeknek és csoki a családnak volt. Ez nagyjából így is maradt, annyi különbséggel, hogy mivel nem találtam normális szakácskönyvet így azt kihagytuk, helyette egy szép naptárat vettünk, amiben magyarországi várak -köztük a gyulai is- vannak benne. A gyerekeknek közös ajándékképpen egy marokkó, magyar kártya és egy társasjáték lett a nyertes. A kis kölyöknek lego, a csajszinak pedig egy olyan "játék", amiben az ABC, illetve számok vannak egy lapon feketével, viszont ha a hozzá járó pálcikával megkaparod, akkor különböző színek tűnnek fel és ezután ezt matricaként használhatod, illetve egy karkötőt is kap. Remélem, hogy tetszeni fog nekik.:)

Félkész állapot

Egyébként a családdal szerda előtt még augusztus elején beszéltem, így eléggé ráparáztam a dologra, hogy basszus, már nincs egy hét sem és ők nem írnak egyáltalán. Nekem pedig nem jutott semmi az eszembe, mert azt már megbeszéltük, hogy mikor érek oda, azt is írták, hogy természetesen kijönnek értem. De pont, amikor eszembe jutott egyetlen kérdés és már el is akartam kezdeni írni, akkor láttam, hogy kaptam egy e-mailt. Annyira aranyos volt anyuka, mert azt írta, hogy Ausztriában nyaralnak és onnan üdvözölnek, nagyon örülnek, hogy hétfőn érkezem. Képeket is küldött a nyaralásról, amiken annyira cukik a gyerekek.
Szóval eléggé megörültem ennek és vissza is írtam egyből, hogy én is nagyon várom.
Tényleg várom, csak most egyelőre úgy érzem, hogy még nem fogtam fel teljesen a dolgot. Elég önálló és magabiztos tudok lenni idegen helyeken is, csak kiszakadni az eddig megszokott és biztonságos közegből nem egyszerű. Nekem nagyon szépek voltak a gimnazista éveim, így még azt is szoknom kell, hogy annak vége, most egy más időszak jön, ami lehet ugyanannyira jó, csak nyitottnak kell lenni. Sok félelmem van, de ha már ott leszek valószínűleg ezek is rendeződnek bennem.
Igyekszem majd rendszeresen írni, és egyébként nagyon szívesen várok kommenteket bármiről. Pozitív és negatív kritikát, ötleteket, ha esetleg van olyan, amiről írhatnék.:)
Ma változik a zene is. Bár mostanában nagyon ráálltam a Szabó Balázs Band-re, de ma csak ajánlok néhány ilyen dalt, az oldalsávba egy másik fog kerülni. Ha szeretitek a versmegzenésítést, akkor nagyon tudom ajánlani az SZBB Pilinszky féle feldolgozásait. Nekem a nagy kedvencem a Ne félj, Őszi vázlat és a Mégis nehéz. De egyébként báármelyik.:)
A heti zene pedig az Irie Maffia-tól a Bacardi Cola.
További szép hétvégét mindenkinek!

Elindult a visszaszámlálás

Méghozzá az egy hónapos, amit már túl is szárnyaltam 9 nappal.:)
Alapvetően várom, de van bennem egy jó adag félsz is, ami gondolom ilyenkor természetes.
Az előző bejegyzésben említettek közül sikerült kipipálni a bőröndvásárlást, valamint majdnem az EU-s betegkártyát. Azért csak majdnem, mert bár ott voltam, ahol lenni kell, csak éppen zárva volt péntek 1 óra lévén. Holnap csapó kettő.:D
Anyukával utoljára pár napja beszéltem, amikor kérte, hogy írjam le, hogy pontosan mikor fogok érkezni, hogy akkor ők is időben kint legyenek. Arról azt hiszem még nem írtam, hogy mivel fogok menni, de tulajdonképpen egy hete sem volt még biztos a dolog. Végül is úgy döntöttünk, hogy a repülő lesz a legjobb és azóta már lefoglaltam a jegyemet. Szeptember 2.-án, 8 óra 45 perckor fogok indulni és Stuttgartba -ha minden jól megy- 10 óra 10 perckor fogok érkezni.
Abban a levélben még egy valamit küldött, amit, amikor először áttanulmányoztam kicsit meglepődtem. De annyira nem jó értelemben. Sikerült lejelentenie a nyelvtanfolyamra, amely október 14.-én indul és nem hamarabb lesz vége, mint február 10.-én. Először kicsit megijedtem, mert azért ez mégiscsak 5 hónap, ami valljuk be őszintén nem kevés. De aztán kicsit átgondoltam a dolgot és arra jutottam, hogy nincs miért rinyálnom, hiszen ez csak a javamra válhat, emiatt is megyek és heti két alkalomtól még nem kell falnak menni.
Az időpontok:

Biztosan nem lesz egyszerű közvetlen munka után menni, de alapvetően mindig szerettem iskolába járni és ha egy jó társaság is kialakul, akkor egy szavam sem lesz:)
Előzőleg ígértem, hogy mostmár ideje lenne valami képet is csatolni a bejegyzéshez, úgyhogy mutatok néhány fotót a leendő szobámról. Illetve nem is szoba, mert egy tetőtérben leszek saját fürdőszobával és erkéllyel. Nem rossz, igaz?!:)

 Göndörben pedig szerény személyem a Delta táborban:)

Egyelőre itt tartok, de már tényleg nem sok van.
Még néhány szót szólnék magáról a blogról, mert aki már régebb óta olvas (köszi-köszi) az láthatja, hogy némi változás történt. A régi már nem tetszett, így ez lett belőle. Azt is észre lehet venni, hogy kikerült egy zene az oldalsávba. Arra gondoltam, hogy bizonyos időközönként cserélődni fognak és nyilván mindig olyan fog oda kerülni, amit én szeretek és sokat hallgatok. Elég eklektikus a zenei ízlésem, gyakorlatilag nincs olyan stílus, amiből nincs egy-egy kedvencem. Jó, mondjuk a nagyon hard vonal nem én vagyok, de egyébként abszolút mindenevőnek mondanám magam. A Szabó Balázs Band-nek nemcsak ezt az egy zenéjét, hanem rengeteg másikat is szeretek, szóval valószínűleg nem ez lesz az egyetlen dal itt tőlük.
Aztán amiről már régóta tervezek pár szót ejteni, azok a blogok, amelyeknek a linkje szintén kikerült oldalra. Ezek ugye nem csak au-pair blogok, mivel elég nagy blog-fan vagyok és az au-pair mellett főleg az utazós a favorit. Nagyon kedvelem a kalandvágyó és bátor embereket, akik ki mertek lépni a saját komfortzónájukból. Ebből kettőt is olvashattok oldalt.:) Ezenkívül az általam nagyon kedvelt au-pair bloggerek kaptak helyet.
Nos, én mára ennyi lettem, valószínűleg legközelebb már az utazás előtti pillanatokról jön néhány szó és kép.
Puszi/Pacsi!