Ugye milyen filozófikus, világmegváltó témát hoztam és milyen egetverő problémáim vannak?!
Egyébként ezt a kérdést a pénteki, illetve a hétfői Au-Pair Club hozta leginkább felszínre. Ugyanis ott is jártam, ahogyan írtam.
Hát csodálatos' volt mindkettő meg kell hogy mondjam.:D A hétfői leginkább. Akkor ugyanis kemény hárman voltunk, amiből 2 lány Columbiából, akik tulajdonképpen nem tudnak nem tudnak németül. Az egyik lánnyal egyébként ettől függetlenül egészen összebarátkoztunk, vicces és kedves lány, de sokszor nem igazán értettük meg egymást. Nem is maradtam sokáig, mert sötétben nem akartam bóklászni, mivel aznap voltam először egyedül tömegközlekedéssel.
A pénteki már jobban sikerült, mondjuk hasonló nyelvi nehézségek voltak. Legalábbis nevezzük annak.
Kiderült ugyanis, hogy legtöbb au-pair, aki a klubbot látogatja Grúziából, Ukrajnából, Kazahsztánból jött, így van közös nyelvük, ami az orosz. Dasvidaniya. Ebben ki is merül az én tudásom.
Így az idő nagy részében egy aranyos lengyel lánnyal beszélgettem, illetve néha a többiekkel, akik egyébként jó fejek, csak megvan ez a kör, aminek nyelvén ők nyilván nem nagyon akarnak változtatni.
Biztosan fogok menni most pénteken is, mert az előbb említett lánnyal már lebeszéltük, de azért nem fogom túlzásba vinni az odalátogatást.
Amúgy egy kicsit elmaradtam a blogolással, de alapvetően arról, ami minden nap történik, nem akarok folyton írni, mert az nagyjából egyforma.
Azt még azt hiszem nem említettem, hogy 10.-én megérkeztek anyuka szülei, akik elsejééig lesznek itt, mivel a szülők üzleti út néven Amerikába mennek 22.-én.
Mielőtt megérkeztek volt bennem némi félelem, nem tudtam mire számítsak. Viszont ismét csupa jót kaptam, ugyanis két rendkívül kedves emberrel hozott össze megint a sors, semmi negatívat nem tudok róluk mondani. Mivel messze laknak, ezért egy évben csak néhány alkalommal jönnek, így a gyerekek előszeretettel lógnak rajtuk.:)
Egyébként azért pont 10.-én jöttek, mert Vincent másnap kezdte az iskolát, ami itt igen nagy buli. Van úgynevezett "Schultüte"-jük, amit teleraknak édességgel, ajándékkal és ezt cipelik magukkal aznap mindenhova. Ugyanis a buli a templomban kezdődött egy misével, a tortateremben folytatódott évnyitóval, majd a suliban végződött az első nappal. Aznap már itt voltak apuka szülei is, szintén csomó ajándékkal felszerelve. Itthon ünnepi ebéddel folytattuk, majd a temérdek játék kipróbálása.
Egyébként nekem az apuka szülei voltak kicsit furcsák, mert bár ők is nagyon kedvesek voltak, de ahogy a gyerekekkel viselkedtek az nekem érdekes volt. Ők is messze laknak, így legközelebb maximum karácsonykor látják őket, viszont, amikor elindultak a nagyapa kézfogással búcsúzott a gyerekektől, a nagymama pedig, amikor Emily megölelte egy fél perc múlva eltolta magától. Érdekes volt, mert a másik nagyszülő-páros nem ilyen.
Meg kell erőltetnek magam, hogy emlékezzek, eléggé összefolynak a napok.
Ha valakit ez a része érdekel egyébként, akkor a napom úgy néz ki, hogy délelőtt szabad vagyok, ilyenkor szoktam netezgetni, mosni, olvasni, mert a nap további részében egyáltalán nincs időm semmire. A kölkök nagyjából délben érnek haza, akkor ebédelünk, majd közös erővel próbáljuk Vincentet rávenni, hogy üljön le velem tanulni. Ha anyuka nincs itthon, akkor ez viszonylag ritkán sikerül. Ez a suli dolog, eddig a legnehezebb az itteni dolgok közül. Ma például egy tíz centis rajzot kellett volna kiszínezni, de csak akkor volt hajlandó, amikor anyuka hazaért. A kissrác jól össze is veszett a mamájával.
Sajnos megint elég kevés képem van, ami mégis, az random módon fog idekerülni.
Schultüte (netes kép, nekem sajnos arról a napról nincs fotóm)
Egyik nap ezt sikerült műveljék velem:D
Német zászlót kellett festeni az arcára, de nem engedte lefényképezni:)
Ma itt kirándultunk
Végül pedig ezt találtam a bernhauseni Rossmanmban:D
Igyekszem hamarosan jelentkezni.
Sziasztok!:)