Amikor is nagyon korán keltem. Nem sikerült 7 óránál tovább aludnom. Mondjuk ebben nagy szerepe volt annak a kőnek, amit itt párnának neveznek. Egyből félre is toltam és inkább a takaró egy részét használtam erre a célra.
Nem mentem le túl korán, ha már úgyis egész nap együtt leszünk. Kényelmesen készülődtem, pakolgattam és fél kilencig a szobában maradtam.
Amikor összetalálkoztam a gyerekekkel, rögtön programot ajánlottak. Először a tengerimalacokhoz mentünk, amikről még itt nem is esett szó, pedig igen fontos szerepet játszanak a mindennapokban. Túlságosan fontos szerepet.:D
Pusche és Wusche Emily háziállatai, így az ő szobájában kapott helyett egy két emeletes ketrec mindenféle cuccal felszerelve. Külön szekrény van a felszereléseknek, tápoknak, takarító eszközöknek.
Lent a fél udvart elfoglaló ketrec-labirintus található, amit folyamatosan bővítgetnek mindenfélével, az összes cuccot összehordják az udvarról, hogy még nagyobb helyük legyen, pedig körülbelül egy helyben vannak egész nap. Néha átszaladnak az egyik végéből a másikba, de ebben ki is merül a mozgás.
Ma megfésültük őket, Emily kitisztította a fülüket. Engem is be akart vonni, de inkább meghagytam eme nagyszerű feladatot neki. De legyen ennyi elég a malackákról, én így túl sokat hallom a nevüket.
Még délelőtt elmentünk lejelenteni engem az itteni városházán, illetve bankba is voltunk, hogy nekem bankkártyát csináltassunk, de ott nem jártunk sikerrel, valamilyen papír hiányzott.
A nap hátralevő részét a játék foglalta el, ez egyszer szakadt meg hosszabb időre, amikor családostól elmentünk a DM-be. Ott körülbelül a Mennyországba érkeztem meg, mert végeláthatatlan sminkpanelek voltak mindenhol.:D De nem ezért mentünk, hanem mivel még a délelőtti bankos/városházás körúton kérdeztem, hogy itt nincs-e véletlen egy drogéria, de mondta az anyuka, hogy a város ebben a részében nincs, viszont délután elmegyünk. Én sampont, tusfürdőt, fogkrémet szerettem volna, mert a minták lassan fogyatkoznak. Amikor odaértünk én el is kezdtem keresgélni, amire szükségem van, amikor mondta anyuka, hogy nyugodtak vegyek, amit szeretnék, mert ő fizet. Tiltakoztam, de azt mondta, nem! Ami a mindennapokhoz szükséges azt ő veszi meg.
Azért becsúszott egy szemhéjfesték és egy karkötő, de ezt a kasszánál kikaptam a kosárból és én fizettem:)
Amikor hazaértünk Vincent kitalálta, hogy ő piknikezni szeretne és meg is mutatta, hogy hol gondolja. Bicajra pattantunk és 5 perc alatt célt értünk.
Eddig is tudtam, hogy nagyon szép helyen lakunk, de azért ez durva volt.:D Nekem alföldi lánynak eleve furcsa és különleges, hogy mindenhol hegyek vannak -amiket egyébként nagyon szeretek- de itt hatványozva kaptuk meg. Körbevettek minket.
Sajnos nem sikerült túl jó fotókat csinálni, de a képek egyébként sem adják vissza a lényeget.
Amit Vincent kigondolt piknikezésre az egy hatalmas mező volt, szép, dús fűvel, szóval a célra tökéletes.:)
Ezután egy másik úton jöttünk vissza, ahonnan éppen a repülőtérre láttunk el. Még azt is elcsíptük, ahogy leszáll egy vasmadár.
Ahogy hazajöttünk és összepakoltunk egy csomó édességet és játékot már indultunk is vissza. Sajnos nem töltöttünk el ott sok időt, mert Emily haza akart jönni a tengerimalacok miatt, szegények egyedül voltak.
Nagyjából így telnek a napjaink, legalábbis az a három, amit itt töltöttem.:D
A mai napról nem csinálok egy külön bejegyzése, mert nem olyan sok különbség volt a tegnapihoz képest.
Ami mégis eltér, az az, hogy ma voltunk állatorvosnál, ugyanis szegény Pusche és Wusche beteg. Nem értettem pontosan, hogy mi a baj, de valamilyen kiütésük van.
Fogorvosnál is jártunk, ugyanis Emily-nek elég kusza fogsora van és szüksége lesz egy fogszabályozóra. Egy nagyon helyes rendelőben jártunk, kedves fogorvossal és asszisztenssel. Ellenőrzés után egy műanyag protézisen elmagyarázta az orvos, amit látott, mi a teendő, mi fog történni. Nagyon szimpatikus volt az egész.
Este pedig elmentünk egy étterembe, amely valahol a hegyekben található. Én Maultasche-t ettem, az az egyik kedvenc német ételem.:)
Még néhány szót ejtek magáról a családról, utána muszáj lefeküdnöm, mert megint leragadnak a szemeim.
Tehát. Még mindig nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy idekerültem, mert tényleg szeretek itt lenni. Sokszor nehéz a gyerekekkel, mert gyakran veszekednek, egy játék soha nem jó mindkettőjüknek és Vincent kedvenc szórakozása a sírás.:) De ettől függetlenül nagyon megszerettem őket már most is. Teljesen úgy érzem magam, mintha már hetek óta itt lennék és nem csak 3 napja. De komolyan, egészen hihetetlen, hogy még csak ilyen kevés idő telt el, én sokkal-sokkal többnek érzem.
A szülők tényleg szeretik és nevelik a gyerekeket. Engem egyáltalán nem takarítónőnek tartanak, mert mindent a gyerekeknek kell megcsinálniuk. Minden nap elmondják, hogy ne én csináljam, mert az az ő feladatuk. Érdeklődnek, sokat kérdeznek és abszolút közéjük tartozóként viselkednek velem.
Tehát ennyi lett volna az elmúlt napok összegzése. Biztosan nem fogok minden nap bejegyzést írni, mert egyelőre ameddig nincs iskola sok a dolog.:D
Viszont igyekszem hamarosan jelentkezni és ne haragudjatok, hogy ez ilyen kép nélküli bejegyzés lett.
Sziasztok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése