Finish

Sziasztok!
Elérkeztem az utolsó, teljes itthoni napomhoz, ugyanis holnap útra kelek.:)
Bár a repülő csak hétfő reggel indul, viszont mivel mi elég messze lakunk a fővárostól, ezért jobbnak láttuk, ha a vasárnapot a keresztanyukáméknál töltöm Pesten és onnan indulok, a MÁV ritkán' előforduló késéseit kivédendő.
Eléggé ellustálkodtam az utóbbi napokat és nem nagyon foglalkoztam a pakolgatással, így most minden egyszerre zúdult a nyakamba, amivel néha nem kis fejfájást okoztam saját magamnak. Azért annyi eszem még volt, hogy ne ma kezdjem el, hanem már tegnapelőtt este. Akkor inkább csak szortíroztam a dolgaimat, az igazi pakolás tegnap kezdődött. Sajnos 23 kiló nem sok, ellenben kevés.:D Bár már utaztam repülővel, ráadásul ugyanezt a távot, ugyanezzel a társasággal, de akkor csak egy hétre mentem szóval sok viszonyítási alapom nincs. Így rá kellett jönnöm, hogy mennyi -számomra kedves és fontos- dolgot itthon kell hagynom. Például imádok sminkelni, de a nagy részét itthon kell hagynom, mert sajnos nagyon sokat nyom.

Ők jönnek

Imádom a körömlakkokat, most kínkeservesen kiválasztottam ötöt, ami velem tart. Egy ideig úgy tűnt, hogy egy egész zacskónyi bele fog férni, de aztán mindig eszembe jutott, hogy hopp még ezt sem, és azt sem, és amazt sem raktam el, így száműzve lettek.

 Nagyban megy a szortírozás

Imádok olvasni és 1 darab kedvencemet tudom csak elvinni, amit mondjuk már ronggyá olvastam, de neki velem kell tartania.

 

Sajnos egyelőre csak a Für Elise utazik

Néhány dolgot Anya utánam fog küldeni, addig azért megleszek nélkülük.:D
Most úgy áll a dolog, hogy 21 kilogrammnál tartok, de már csak néhány dolog van, amit be kell pakolnom, ilyen például a törölköző, laptop töltő és az ajándék a családnak.
Az utóbbit körülbelül egy hete vettem meg, de ezek sem kis fejtörést okoztak. Egy barátnőm tartott velem megvenni őket és ő egy kicsit rosszabbul is viselte, ugyanis nem könnyű velem ilyen tekintetben sem, rettenetesen határozatlan tudok lenni ilyenkor. Az előzetes terv egy szakácskönyv az anyukának, bor az apukának, játék a gyerekeknek és csoki a családnak volt. Ez nagyjából így is maradt, annyi különbséggel, hogy mivel nem találtam normális szakácskönyvet így azt kihagytuk, helyette egy szép naptárat vettünk, amiben magyarországi várak -köztük a gyulai is- vannak benne. A gyerekeknek közös ajándékképpen egy marokkó, magyar kártya és egy társasjáték lett a nyertes. A kis kölyöknek lego, a csajszinak pedig egy olyan "játék", amiben az ABC, illetve számok vannak egy lapon feketével, viszont ha a hozzá járó pálcikával megkaparod, akkor különböző színek tűnnek fel és ezután ezt matricaként használhatod, illetve egy karkötőt is kap. Remélem, hogy tetszeni fog nekik.:)

Félkész állapot

Egyébként a családdal szerda előtt még augusztus elején beszéltem, így eléggé ráparáztam a dologra, hogy basszus, már nincs egy hét sem és ők nem írnak egyáltalán. Nekem pedig nem jutott semmi az eszembe, mert azt már megbeszéltük, hogy mikor érek oda, azt is írták, hogy természetesen kijönnek értem. De pont, amikor eszembe jutott egyetlen kérdés és már el is akartam kezdeni írni, akkor láttam, hogy kaptam egy e-mailt. Annyira aranyos volt anyuka, mert azt írta, hogy Ausztriában nyaralnak és onnan üdvözölnek, nagyon örülnek, hogy hétfőn érkezem. Képeket is küldött a nyaralásról, amiken annyira cukik a gyerekek.
Szóval eléggé megörültem ennek és vissza is írtam egyből, hogy én is nagyon várom.
Tényleg várom, csak most egyelőre úgy érzem, hogy még nem fogtam fel teljesen a dolgot. Elég önálló és magabiztos tudok lenni idegen helyeken is, csak kiszakadni az eddig megszokott és biztonságos közegből nem egyszerű. Nekem nagyon szépek voltak a gimnazista éveim, így még azt is szoknom kell, hogy annak vége, most egy más időszak jön, ami lehet ugyanannyira jó, csak nyitottnak kell lenni. Sok félelmem van, de ha már ott leszek valószínűleg ezek is rendeződnek bennem.
Igyekszem majd rendszeresen írni, és egyébként nagyon szívesen várok kommenteket bármiről. Pozitív és negatív kritikát, ötleteket, ha esetleg van olyan, amiről írhatnék.:)
Ma változik a zene is. Bár mostanában nagyon ráálltam a Szabó Balázs Band-re, de ma csak ajánlok néhány ilyen dalt, az oldalsávba egy másik fog kerülni. Ha szeretitek a versmegzenésítést, akkor nagyon tudom ajánlani az SZBB Pilinszky féle feldolgozásait. Nekem a nagy kedvencem a Ne félj, Őszi vázlat és a Mégis nehéz. De egyébként báármelyik.:)
A heti zene pedig az Irie Maffia-tól a Bacardi Cola.
További szép hétvégét mindenkinek!