Hogy is szokták mondani?

Ja, igen, az ember se*et csinál a szájából. Mert mostanában pontosan ez történik velem. Még a legelején valamikor írtam, hogy az mennyibe gáz, amikor valakinek a blogjára havonta 1 bejegyzés kerül ki nagy nehezen.
23 napja nem írtam.
Írhatnám, hogy nem tudom miért, de sajnos pontosan tisztában vagyok vele. Mert egy lusta disznó vagyok. De ezt nemcsak úgy mondom, komolyan. A délelőtt nem telik mással, minthogy lógok a neten. Az tény, hogy máskor nem igazán van időm, mert este viszonylag későn jövök fel és nem szeretek sokáig ébren maradni (illetve de, de akkor akármeddig alszom, fáradt maradok), hétvégente pedig nem sokat vagyok itthon.
Ettől függetlenül el kell most már komolyan kezdenem, hogy beosztom az időmet, mert ez így nem fog menni.
Nem fogom elkezdeni taglalni az elmúlt 20 napot mert egyrészt nagyon különleges dolog nem történt így  , inkább néhány képpel illusztrálom. A fejemben már elkészült két újabb bejegyzés témája. Az egyik egy elmélkedés lesz, mert ha nem is sokat, de mégis pár tapasztalatot gyűjtöttem ez a majd két hónap alatt, illetve mesélek egy kicsit a családról.
A másiknak nem sok köze van a blog témájához, viszont a blogokhoz nagyon is, és ez is én vagyok, talán más is szeret hasonló "naplókat" olvasni és akkor már megérte.
Még az előző bejegyzésben említettem, hogy megismertem egy nagyon aranyos és vicces magyar lányt, akit Rebekának hívnak. Nos, oda fajult a dolog, hogy a legtöbb időmet vele töltöm, mert igencsak egy hullámhosszra kerültünk, nagyon egymásra találtunk.:D
Sajnos Rebének egyelőre ennyi volt az au-pair pályafutás, nem igazán jött össze neki a családválasztás, így november első hetében utazik haza. Sajnálom nagyon, de azért ez olyan szempontól "jó", hogy nem helyes, hogy másokkal nem igazán találkoztam az utóbbi néhány hétben, így új kapcsolatokra kell most már szert tennem.:)
Jaa, és hát mi történt még?! Megkezdődött a nyelviskola. Bizony-bizony.
Annyira megkezdődött, hogy holnap megyek negyedjére. Az első alkalommal semmi más miatt nem imádkoztam, csak, hogy legalább néhány fiatal legyen a csoportomban.
Amikor egy hölgy bottal jött, akkor sírtam el magam.:D Azt mondanom sem kell, hogy én vagyok a kis 19 évemmel a legfiatalabb, ami nem is lenne baj, de utánam következik egy 22 éves iraki srác, egy 25 éves kirgizisztáni lány és ezzel ki is fújt a 30 alatti korosztály. Ettől függetlenül szeretek járni, nagyon vegyes társaság gyűlt össze, a világ minden tájáról. Van egy lány a Bahamákról, Peruból, Izraelből, ketten Kirgizisztánból, a srác Irakból. Ezen kívül Szerbia, Lengyelország, Görögország, Spanyolország, és szerény személyen képviseli kis hazánkat.:)
Nehéznek nem mondanám eddig. A 8 év német tanulás meglátszik, mert bár közel sem én vagyok a legjobb, de sok olyan dolgot ismerek, amit bár a többiek lehet, hogy használnak is, de nem ismernek.
Azt gondolom a dumából elég volt. Jöjjön néhány kép.

 Tipikus:D

Csak alsót próbáltuk ki. De az nagyon király volt.:)

Mára én ennyi lettem volna. Természetesen zene is került ki az oldalsávba. Egyszer véletlenül meghallottam valahol és megszerettem. Szeressétek ti is.:)
Sziaszok!