Stuttgart vár

Igen, valóban! Úgy tűnik, hogy megtaláltam azt a családot, akit kerestem (nagyon remélem) és szeptemberben megkezdődik számomra is az au-pair élet.
Természetesen ma sem úgy történt minden, ahogy a Nagy Könyvben meg van írva, mert én valami oknál fogva teljesen abban a hitben voltam, hogy este fogunk beszélni.
Fél 12, Janka ül szobája vaksötét magányában, pizsamában, az ágyban édesdeden bújja a laptop-ját, amikor megcsörren a Skype.
Láthatatlanra volt állítva, hogy ha véletlen hamarabb (az én értelmezésemben 5-6 fele) hívnának, akkor is észrevegyem. Kicsúszott a számon egy wtf, mert a kis kérdéseimet sem tudtam hol vannak, amiket még fel akartam tenni, egy darab nadrágot nem akartam találni az egész szobában, a fülhallgatómat égen-földön kerestem, és még mindig meg voltam róla győződve, hogy nekünk este kellene beszélnünk, szóval nem is nagyon siettem.
Mindent szépen rendben raktam, csináltam magam mögé egy sávot, ahol minden tiszta és rendezett, amilyen ugye egy rendes lány szobája kéne legyen és bejelentkeztem.
Először csak az anyuka volt a képben, majd jött a kissrác, aki egyébként nagyon cuki és szégyenlős. Tegnap szülinapi partyn volt, szóval még fáradt. Majd a kiscsaj, aki még nagyobb cukker, hozta a tengerimalacokat, amik akkorák, mint két Garfield. Elmondta a nevüket is, de azt nem értettem.:D
Beköszönt apuka is, majd anyuka megint elkezdett mesélni, nekem is voltak még kérdéseim, amik eszembe jutottak nagy nehezen. Majd mint az lenni szokott, megint elkezdett szakadozni a net, egy ideig bénáztunk, majd mondta a Gastmutti, hogy inkább felhívna telefonon, ami szintén nem sikerült, így aztán felmentek az egyik gyerek szobájába egy laptoppal és ott folytattuk apukával kiegészülve.
Kicsit nehéz visszaemlékezni, mert nagyon sok mindent mondtak, nem mindent értettem, de lelkesen bólogattam. Az apuka is aranyos, de azért kimértebb, mint a felesége és biztosan ő a szigorúbb is. Szóval, amiről szó esett és itt még nem írtam. A délelőtt ugye szabad, de rákérdeztem, hogy a főzést a gyerekeknek suli előtt vagy után kellene elkészíteni. (ebből gondoltam kiderül, hogy nekik is én főzök-e vagy csak a két "kicsinek".) Azt a határozott választ kaptam, hogy utána. Itt kicsit megnyugodtam, mert azért tudok néhány dolgot, de ha minden nap nekem kéne az ebédet megcsinálni a családnak, azért lehet eret vágnék.
A házimunka részéről annyit, hogy nekik fontos, hogy a saját szobáikat a gyerekek csinálják, de ebbe kellene besegíteni. Ez mondjuk teljesen természetes, hiszen egy hét éves gyerek olyan sok mindent még nem fog csinálni. Ahogy az öcsémet ismerem (aki szintén 7 éves) neki tökéletes megfelel úgy, ahogy van. A kreatív időeltöltést a tv helyett az apuka nagyon kiemelte, erre várom az ötleteket a kedves Olvasóktól is.:D
Ami az előző lányt illeti, ő Olaszországból jött és egy év után ment haza, mert munkát kapott otthon.
Ameddig még itthon vagyok, fognak szerződést küldeni, aminek egyik példányát, majd vissza kell küldenem nekik.
Tulajdonképpen azzal a kérdéssel fejeztük be, hogy akkor mennék-e hozzájuk, amire egy határozott igen volt a válasz. Fogunk még Skype-on beszélni, csak természetesen elfelejtettem, hogy azt mondták, hogy holnap vagy azt, hogy este.:D
Örülök neki, hogy végre tisztázódott az egész, mert a bizonytalanságot elég rosszul viselem, úgyhogy, ahogyan a cím is mutatja, Stuttgart (és Filderstadt) vár.
Ahogy írtam egy előző bejegyzésben, kikerült már néhány blogger és bloggerina az oldalsávba, ezekről azért majd ejtek néhány szót egy következő bejegyzésben.
Addig köszönöm, ha olvastok.
Sziasztok!:)